Erkölcsök

O tempora o mores! Micsoda idők, micsoda erkölcsök!, vagy: Rossz időket élünk, ha ilyenek az erkölcsök.

Kétezer éve idézik Cicero Catilina elleni első beszédének részletét a kor erkölcseit ostorozandó. És nem volt kor, amelyben ne adódott volna alkalom, lehetőség a híres/hírhedt mondás alkalmazására.  

Európa az elmúlt napokban figyelő szemét Brüsszelre veti, az Európa Tanács ülésére, a csúcsra, amelynek a kontinens sorsfontosságú, sorfordító ügyeiben kell(ene) döntenie. Pénteken a kora délutáni órákban még nem ismerjük a végső határozatokat (lesznek-e valóban sorsdöntőek?), de ez egy későbbi téma. Románia – mármint a politikára figyelő és azt fontosnak tartó része –, meg a sajtó még mindig az államelnök–miniszterelnök, azaz az ország és a végrehajtó hatalom első embere közötti konfliktust tárgyalja, az európai ügyek (a világ számára meglehetősen érdektelen) hazai vetületét, s azon morfondírozik, vajon az államfő itthonmaradása és a fiatal, ambiciózus és impulzív kormányfő – Románia számára abszolút újdonságnak számító – brüsszeli jelenléte tulajdonképpen ez utóbbi győzelmét jelenti-e, az államelnöki hatalom hanyatlása és egy új diktatúra kezdetét, a hazai igazságszolgáltatás csődjét, vagy valami egyebet.

Egyelőre az látszik bizonyítottnak, hogy nem vált be az az ellenzéki körökből származó jóslat, miszerint a román miniszterelnököt, feltételezett plagizálási botránya miatt, „kiközösítik” az EU állam- vagy kormányfői, s nem állnak szóba vele. Az Európai Parlament (szocialista) elnöke sajtótájékoztatón jelentette ki: a román miniszterelnök „régi barátja”, erkölcsi integritása tekintetében semmi kétsége nincs.

A politika erkölcse nem az egyszerű, hétköznapi ember erkölcse.

Persze kiemelt helyen se szerepel a román kormányfő: egy a jelenlévő sok közül, a kártyákat valójában csak néhányan – az elsők az egyenlők között – keverik és osztják.

Amit pénteken (remélhetőleg biztosan) tudunk: nem csökkenti az EU a Románia számára hozzáférhető európai pénzalapokat. De azokat tudni kell lehívni. Ami nem egyszerű, hisz pillanatnyilag a legutolsók között, ha nem éppen a legutolsók vagyunk: a sült galamb a szájunk előtt repül, ám nem vagyunk képesek bekapni. Ami talán szintén erkölcsi kérdés: a munkaerkölcsé.