EU-s integrációs keretterv

Mivel a bevándorlók és a bevándorló háttérrel rendelkező „európaiak” jelentősen hozzájárulnak az Európai Unió működéséhez, az Európai Bizottság (EB) fel akarja számolni azokat az akadályokat, amelyek gátolhatják részvételüket és befogadásukat az európai társadalomba, rögzítette az EB a bevándorlók társadalmi integrációjáról és a befogadásáról szóló nemrég bemutatott kerettervében.

A keretterv szerint jelenleg 34 millióra tehető az EU-n kívüli országokban született személyek száma, akik az EU-ban élnek, s akik az unió lakosságának kb. 8%-t teszik ki. Az első nemzedékes bevándorlók mellett további tízmillió másodgenerációs bevándorló is van, vagyis olyanok, akik már az EU-ban születtek bevándorló szülők gyermekeként.

„Sok migráns van Európában, a következő években azonban még több migránsra lesz szükség, ugyanis az európai egy öregedő társadalom, amelynek hamarosan munkaerőre lesz szüksége”, nyilatkozta Ylva Johansson, az EU svéd belügyi biztos asszonya a keretterv bemutatásakor.

Összesen négy területen – oktatás, munkavállalás, egészségügy és lakhatás – hatvan programot javasol Brüsszel a tagállamoknak a bevándorlók integrációjára. Holott egyes esetekben nincs is szükség ilyesmire, sokkal több esetben viszont fölöttébb kétséges, hogy ezek eredményre vezetnek. Az EB terve ugyanis a Nyugaton megkérdőjelezhetetlen balliberális ideológia szerint nem tesz különbséget a bevándorlók között, mert az ugyebár fajgyűlölet, diszkrimináció, rasszizmus lenne. Pedig egyáltalán nem mindegy, hogy a bevándorlók például a szegényebb kelet-európai országokból származnak, vagy Afrikából és az arab világból.

Az EU-ban ugyanis közel egymillió moldáviai, több mint egymillió szerbiai, kétmillió ukrajnai bevándorló él. A Magyarországra áttelepedett vajdasági és kárpátaljai magyarok integrálása magától értetődő, ehhez nem kell semmilyen EU-s program, akárcsak a Lengyelországban (kb. 1,5 millió) vagy Csehországban (kb. 400 000) vendégmunkáskodó ukránok esetében sem. Németországba például több mint 1,5 millió – erősen eloroszosodott – külnémet vándorolt be az utóbbi 30 évben az egykori Szovjetunióból, akik szintén könnyen beilleszkedtek, noha eleinte sokaknak közülük komoly problémáik voltak anyanyelvük elsajátításával.

Munkájukkal, egyéni erőfeszítéseikkel a szegényebb kelet-európai országokból jobb megélhetésért EU-ba érkezők valóban hozzájárulnak az unió működéséhez – sok német, lengyel vagy cseh kórház például nagy bajba lenne ukrajnai ápolónők nélkül. Társadalmi beilleszkedésüket eleve megkönnyíti a hasonló szellemi-kulturális háttér, a legfontosabb tényező azonban az, hogy meglehetősen jól képzett emberekről van szó, akik dolgozni akarnak.

Teljesen más a helyzet azonban a Nyugat-Európát elárasztó, szakképzetlen és kulturálisan inkompatibilis muszlim és színes bőrű tömegekkel, melyek éveken keresztül a jóléti rendszeren élősködnek. A 2015-ös nagy illegális migránsinvázióban Németországba érkezett egymillió ember közül mintegy fele egyáltalán nem dolgozott öt év alatt, nagy részük legfeljebb ideig-óráig, s csupán apró töredékük dolgozik tartósan. Végül is négy osztállyal (gyakran még annyival sem), nyelvismeret nélkül nehezen tudnak munkát találni az EU-ban, ha már egyáltalán dolgozni akarnának. Még ha nem is követnének el terrorista merényleteket vagy nem zaklatnák rendszeresen az európai nőket, akkor is óriási malomkövet jelentenek az őket befogadó nyugat-európai országok számára. Integrációjuk valódi sziszifuszi feladat, bármennyire is magasztalja az ideológiailag túlfűtött nyugati balliberális elit a bevándorlás áldásait, s bármennyi kerettervet dolgoznak is ki Brüsszelben.