Európa az erőpolitika kutyaszorítójában

Történelmi mélypontra jutott Európa és az USA szövetségi viszonya, a második világháború óta sosem volt ennyire feszült. A helyzet olyannyira elmérgesedett, hogy a politikusok és politikai elemzők immár a válást is felvetik, ami eddig egyszerűen elképzelhetetlen volt.

Trump elnök erőpolitikája alaposan átrendezte a transzatlanti viszonyt. A Fehér Ház jelenlegi ura egyértelműen alárendelt szerepet szán Európának, nem tekinti egyenlő partnernek. Tavaly júniusban az asztalra csapott, és ráerőltette a NATO európai tagországaira, hogy gazdasági össztermékük (GDP) 5%-ra emeljék védelmi kiadásaikat 10 éven belül, holott nagy többségük épp, hogy elérte a korábban kijelölt 2%-os szintet. Elég az évtizedes élősködésből, Európa elég gazdag, hogy gondoskodjon önvédelméről, üzente határozottan Trump, és a szembeszegülő spanyolok kivételével mindenki kénytelen volt elfogadni a washingtoni utasítást. Orbán Viktor is elfogadta, noha korábban azt mondta, hogy az 5% „tüdőn lőné a magyar gazdaságot”.

Alig egy hónappal később Trump ismét az asztalra csapott, és 15%-os általános vámot vezetett be az EU-s termékekre, más kategóriákra pedig 50%-t, miközben az EU továbbra is vámmentesen engedi be piacára az amerikai termékeket és szolgáltatásokat. Európa ismét nagyot nyelt, de kéntelen volt elfogadni az amerikai erőpolitika újabb egyoldalú fellépését.

Közben Trump leszögezte – szintén ellentmondást nem tűrően –, hogy Ukrajna anyagi támogatása ezúttal Európára hárul, a Kijevnek küldendő amerikai fegyvereket pedig Európa kell hogy kifizesse. Ezt is lenyomta az európaiak torkán.

Legutóbb Grönland megszerzését tűzte ki célnak, hatalmas nyomást gyakorol Dániára, hogy adja el autonóm tartományát az USA-nak. Dánia viszont nem hajlandó engedni az amerikai nyomásnak, s a függetlenségről ábrándozó grönlandi önkormányzat sem fogadja el Trump ötletét, ha már idegen uralom alatt marad, akkor inkább Dánia, mint az USA címen. Néhány európai ország pedig kitart Dánia mellett, vagyis inkább az államhatárok erőszakkal való megváltoztathatatlanságának elve mellett. Az USA nem folyamodott katonai eszközökhöz, de nem is zárta ki annak lehetőségét, a Dániára gyakorolt politikai nyomás pedig ellentétes a szövetségi viszonnyal. Emiatt az európaiak jelképes (vagy inkább nevetséges) katonai támogatást nyújtottak Dániának, múlt héten Svédország 3, Norvégia 2, Nagy-Britannia és Hollandia 1-1 tisztet küldött Grönlandra, Németország 13, Franciaország pedig 15 katonát! Ezen „erőfitogtatás” azonban felbőszítette Trumpot, aki további 10%-os büntetővámot vet ki az érintett országokra, ami júniustól 25%-ra emelkedik. Amíg jobb belátásra nem térnek, és el nem fogadják Grönland USA-hoz való csatolását.

Európa kutyaszorítóba került, mivel keletről Putyin folytat véres erőpolitikát Ukrajnában. Akárcsak a Kreml ura Ukrajnában, Trump is elvárja, hogy Európa maradéktalanul hajtsa végre Washington akaratát, valahogy úgy, mint a katonák feletteseik parancsát. Trump tisztában van Európa gyengeségével és kiszolgáltatottságával, és könyörtelenül ki is használja ezt, az Amerika az első elv alapján.

Európát pedig felháborítja a jogszabályokon alapuló világrend újabb egyoldalú erőpolitikai felrúgása. António Costa, az Európai Tanács elnöke január 22-re rendkívüli EU-csúcsot hívott össze Brüsszelbe. Nem videokonferenciát, hanem személyes ülést szerveznek, egyetlen téma lesz napirenden: a transzatlanti kapcsolatok. 

Fölöttébb kiszolgáltatott helyzetéből kifolyólag Európa aligha szállhat szembe Washingtonnal, melynek támogatására továbbra is szüksége van. Európa és Moszkva között a hidegháborút felidézően fagyos a viszony, Brüsszel aligha kockáztathatja a transzatlanti viszony befagyasztását is.