Európa egyre szegényebb

„Aki szegény, az a legszegényebb” 

(József Attila)

A költő szuverén személyiség, azt írja le, ami meggyőződése szerint igaz, akkor is, ha nem mindenki érti meg szó szerint szavait, vagy nem ért egyet velük.

De mi az, ami a pillanatnyi vészes időkben az egész Európát, köztük Romániát sújtó (ne feszegessük most, miből adódó) kánikula, erdő- és talajtüzek, a csak kissé távolabbi orosz–ukrán háború kapcsán foglalkoztat bennünket?

Elismerem, nem a szegény–gazdag ellentét örök kérdése.

Az európai háború (amelyhez hasonló, állítólag, jelenleg vagy még harminc zajlik, kisebb méretekben világszerte) feltételezhetően, előbb-utóbb lecseng, abból az ősi tapasztalatból kiindulva, hogy soha nem volt még örökké tartó háború, előbb-utóbb az egyik, vagy mindkét fél csak feladja, avagy győz a józan ész.

Kissé eltértünk témánktól, Európa szegénységétől.

„De ki is a szegény, és mi a szegénység?

Roppant problémás meghatározni.

Akinek nincs tető a feje fölött, akinek gond a mindennapi étel előteremtése, a megélhetés, a számlák befizetése, az nyilvánvalóan (’kívülre’ is láthatóan, érzékelhetően) szegény. Ez a szegénység egyik, legkézzelfoghatóbb dimenziója. A szegénységnek azonban nemcsak anyagi dimenziói ismeretesek: a köznyelvben szegény az anya, aki szülöttét elveszíti, a gyermek, aki a szülejét, és így tovább. 

A szegénység a megélhetéshez szükséges anyagi javak hiányával, illetve szűkösségével, vagy (szaknyelven) deprivációval, a valamitől való megfosztottsággal jár, a társadalom egyéb rétegeivel, egyéneivel összevetve.”

Magamat idéztem egy pár éves, véletlenül megtalált írásomból.

Ami a ma, napjaink jelensége: a The Wall Street Journal szerint (idézi az Economedia) az európaiak egyre szegényebbek. Az utóbbi 15 évben az európai zóna majdnem 6, az USA viszont 83%-kal nőtt. Ugyanezen időszak elején Európa kb. 25 százalékkal részesedett a világ fogyasztásában (nagyjából azonos szinten az Egyesült Államokkal), ma részesedése 18 százalékra csökkent. 2019-től a fizetések több európai államban (Németország, Olaszország, Spanyolország) kb. 3, Görögországban 6 százalékkal csökkentek, s az inflációval az európaiak kénytelenek voltak meghúzni a nadrágszíjat: Franciaországban kevesebb vörösbort isznak, Spanyolországban beosztják az olajbogyó-, Németországban a hús- és tejfogyasztást.

Nagyvonalakban, mert vannak más, nem idézett, nem előre mutató adatok is.

Hogy Romániában mi a helyzet? 

A tizen- vagy huszonvalahány ezer lejes fizetésben, nyugdíjban részesülők nyilván kevésbé érzékelik az idők kellemetlen változásait.

Sajnos, ők csak elenyésző kisebbségben vannak a köznéphez képest.