Európai szolidaritás?

Elmarasztalta az EU luxemburgi bírósága Magyarországot, Csehországot és Lengyelországot az úgynevezett kvótaperben, mert 2015-ben nem voltak hajlandók átvenni a nekik kvótaszerűen szétosztott illegális migránsokat. A kötelező jellegű kvótát úgymond az EU-n belüli szolidaritás nevében vezette be az akkori, Jean-Claude Juncker vezette Európai Bizottság (EB), s a három ország elleni pert is az EB indította el 2017-ben.

A fölöttébb felháborítóbb ítélet tökéletesen tükrözi az európai balliberálisok eszmevilágát, pontosabban ámokfutását. Az EU-ban évszázada nem látott méretű járvány pusztít, a gazdaságok az összeomlás szélén, a lakósság körében pánik és félelem uralkodik, az EU-bíróságot viszont az illegális migránsok ügye foglalkoztatja!

Brüsszelben a helyzetet azonban árnyaltabb a tavalyi politikai változás után. Ursula von der Leyen tanult elődje tengernyi hibájából és kerüli az ideológiai gerillaharcot. Megértette, hogy a szolidaritást nem lehet felülről, ostorral ráerőltetetni a tagállamokra azok akarata ellenére. Az új EB a tagországokra hagyta a koronavírus-járvány kezelését, tudatosan kerüli az uniós szintű intézkedéseket, tisztában van azzal, hogy ezek csak fokoznák a tagországok közötti, amúgy is egyre jelentősebb szembenállást.

Képzeljék csak el, mekkora mértékeket öltene az EU-ellenesség szinte valamennyi tagországban, ha például Brüsszelből arra köteleznék őket, hogy egészségügyi anyagokkal, védőfelszerelésekkel vagy szakemberekkel segítsék ki a nagyobb bajban lévő országokat. Még rágondolni is rossz, milyen tömeghisztéria törne ki például Romániában vagy Magyarországon, ha az EU előírná, hogy X mennyiségű védőfelszerelést, Y mennyiségű lélegeztetőgépet, vagy Z számú orvost köteles küldeni a járvány révén nagyságrendekkel súlyosabban érintett Olaszország vagy Spanyolország megsegítésére! Amikor egyetlen EU-s országnak sincs elegendő felszerelése, s mindegyik saját magának tartogatja azt a keveset, ami van, nemhogy megosztaná másokkal.

Sokan most azt nehezményezik, hogy az EU „miért nem tesz semmit”, és magukra hagyja a tagállamokat? Olaszországban és Spanyolországban mondhatni, hogy általános a felháborodás emiatt. Sőt, olyanok is nehezményezik az EU-s szintű intézkedés hiányát, akik korábban éppen az ellenkezőjét, az EU-s hatáskör túlzott kiterjesztését kritizálták, például a pénzügyi szigor vagy a kötelező migránskvóta esetében! Von der Leyen asszony hagyja, hogy a tagországok közötti szolidaritás alulról, önkéntes alapon szerveződjön. Mármint ott, ahol van.

Az eddigi tapasztalat ugyanis egyértelműen arra utal, hogy Európában nincs szolidaritás. Önszántából csupán Németország vett át 113 súlyos beteget Franciaországból és Olaszországból, illetve egymillió maszkot küldött utóbbinak, felülírva a néhány héttel korábbi egészségügyi-eszközök exportjáról szóló törvényét. A többi 26 EU-s tagország az égvilágon semmivel sem segített másoknak, és aligha teszik meg a jövőben. Még helyi együttműködés keretében sem: aligha gondolja valaki komolyan, hogy egymáshoz közeli helyzetekben (pl. Giurgiu/Ruse, Arad/Szeged, Miskolc/Kassa, Fiume/Trieste, Graz/Maribor stb.) betegeket vennének át kezelésre, vagy orvosokat, egészségügyi felszereléseket küldenének a nagyobb bajban lévő szomszéd megsegítésére, kb. 100 kilométeren belül. Kuba például 53 orvost küldött az óceánon túl, több ezer kilométerre lévő Olaszországba, Kína pedig még többet, ráadásul mindenféle felszereléssel látja el szinte egész Európát, még akkor is, ha azok nagy része csapnivaló minőségű.

A szolidaritás óriási hiánycikk az EU-ban. Mindenki elvárja ugyan másoktól, amikor bajba jutott, de kevesen hajlandók önszántukból segítséget nyújtani másoknak.