Év végi (zsörtölődő) filozofálgatás (2.)

A világot globalizálták, elsősorban gazdaságilag, és hogy ez mennyire jó, vagy sem, erről már évtizedek óta vitáznak. Annyi biztos, hogy egyeseknek nagyon jó, sokaknak nagyon rossz. Tehát erősen megosztó, nem egyenlíti ki az óriási életszínvonal-különbségeket, a javakat nem osztja szét igazságosan! A globalizált termelés, kereskedelem gyakran munkaerőproblémákkal szembesül. Egy multikulturális társadalom, ahova mindenki „beléphet” könnyebben pótolja a hiányzó munkaerőt, de ezért az anyagi haszonért összekeverni egymástól teljesen idegen kultúrákat badarság, és életveszélyes. A digitalizáció modern világunk egyik legfantasztikusabb találmánya, és elsősorban a kommunikációban forradalmi változásokat hozott. A jövőben teljes új termelési rendszerre számíthatunk, jön a munka automatizálása, robotok alkalmazása, mesterséges intelligencia. A veszélyek azonban óriásiak. A világ nagy részén nincs munkalehetőség, és ez nyomort jelent. Előbb adjunk mindenkinek munkát, és csak akkor jöhetnek a robotok. Inkább az emberi intelligenciát növeljük, ez jobbá tenné életünket, a mesterséges intelligencia még nem tudjuk mire képes, veszélyes is lehet. Az internet világa érdekes, mindenről percek alatt kapunk információt, de növekszik a virtuális világ iránti vonzalom is, ami egészen más embertípust nevel, hiszen csökken kapcsolatunk a valódi külvilággal. No, és a fogyasztás, ez a legnagyobb őrület! A múltban azt vettük meg, ha volt egyáltalán pénzünk, amire feltétlenül szükségünk volt, és anyáink még megstoppolták a zoknikat. Persze ez már – remélhetőleg – nem jön vissza, de ami ma, itt, a gazdag nyugati civilizáció országaiban folyik, az buta, értelmetlen, és nagyon veszélyes. Erről nem is kezdek értekezni, mert minden gondolkozó embernek tudnia kell, hogy a végletekig nem lehet fogyasztani, mert akkor egyszer csak nem lesz mit, semmi nem lesz, tönkretesszük környezetünket, és  különben a hulladékban úgy is megfulladunk.

Nagyon régen, még gyermek voltam, olvastam egy könyvet; „Hangyaállam és felhőkarcoló”. A könyv tanulságait csak jóval később értettem meg. A hangyák, kb. ötezer hangyafaj, fantasztikus közösségben élnek, a hangyaállam elképesztően jól szervezett, bizonyos értelemben hasonlóak az emberi társadalom felépítéséhez, de sokat tanulhatnánk tőlük. Egymás mellett élő két idegen hangyafaj, elkülönített vadászterületen él, választófal van közöttük. Ha a választófal összeomlik, vagy más hiba történik, kitörhet a háború. Sajnos a háborúzásban hasonlítanak az emberhez, bár ők csak kényszerűségből és nem haszonszerzésből verekednek. Ha a hangyabojt megzavarjuk, vizet, vagy más folyadékot öntünk közéjük, kitör a káosz, és csak nagyon nehezen jönnek rendbe. Ne zavarjuk a jól szervezett társadalmak rendjét modern, de nagyon buta újdonságokkal, mert baj lesz.

A régi emberi társadalmak felépítése, a nagy távolságok ellenére is hasonló volt. A kínaiak ötezer év előtt is, egy férfi és egy nő érzelmi kapcsolata révén alapítottak családot, gyerekek születtek, falvakat, városokat építtettek és védték magukat az idegenektől. Így éltek a sumérok is, de a régi dél-amerikai kultúrák népei is. Ma azt figyelhetjük meg, hogyha egy civilizáció mentől messzebb esik a mi „modern” világunktól, annál jobban tiszteli a család szentségét, és tiszteli az öregeket.

Jogosan kérdezhetjük, mi okozza a nyugati társadalom viharos gyorsaságú átalakulását, és hova fog ez vezetni? Normális folyamat ez, vagy mások által irányított? Létezik egy „Eurábia” terv, vagy csak véletlen, hogy milliós számba muszlimok telepednek le Európában? Szükség van idegen kultúrájú munkások betelepítésére az Unióba, mikor az itt élő fiataloknak sem jut elegendő munka? A válaszokat, ha logikusan gondolkozunk, ismerjük.

Az ENSZ a legnagyobb sóhivatal a világon, nincs is mit kezdeni vele. Pontos statisztikák mutatják, hogy 2050-re 10 milliárd ember él a földön, tehát két és fél milliárd lesz a szaporulat, és ennek a felét Afrika adja. De ott már nagy bajok vannak, millók menekülnek az éhség elől, a vízhiány miatt. A Világszervezet egyáltalán nem veszi figyelembe ezt a tényt, „szabad” migrációt, „szervezett” menekülést tervez. Szakértők figyelmeztetnek, hogy ha Afrikát millió számban elhagyják, elsősorban a fiatalok, a kontinens elpusztul, nincs, aki dolgozzon, nem marad egy szikra remény, hogy ott valami történjen. Európa is elpusztul, ha ez így folytatódik, pár évtized alatt minden átalakul, minden eltűnik, amit kétezer év alatt felépítettünk, és egy új, nem tudni milyen kevert faj benépesíti a kontinenst, nem lesz semmi, nem maradhat semmi a régiben. De ki fogja akkor továbbvinni a „digitális társadalmat”, és ki fog fogyasztani?  És akkor jönnek a kínaiak, meg a hinduk! Ők teszik ki a Föld lakosainak majd’ egyharmadát.

Ez már nem zsörtölődés, ez már keserű panaszkodás. De most, hogy a végére értem, kaptam egy jó hírt, reménykeltőt. Talán mégis észhez térünk?

Most, hogy a végére értem, olvasom a híreket: Bécsben EU–Afrika Fórumot tartottak, ahol 25 afrikai és 13 európai állam vezetői tanácskoznak Afrika jövőjéről. Orbán miniszterelnök is jelen volt. A EU és Afrika közötti gazdasági együttműködés megerősítése mellett, szóba kerültek olyan befektetési programok, melyek remélhetőleg segítenék a rossz helyzetben lévő afrikai lakosság helyben maradását. Érdekes, és jellemző, hogy amigráció kérdése nem volt hivatalos része a napirendnek. S. Kurz osztrák kancellár politikai állásfoglalása szerintAfrika kérte, hogy ne essen szóa találkozón a migrációról.Sokan már bírálják is a Fórunot, szemfényvesztésről is beszélnek, hiszen több szó esett a businessről és innovacióról, mint az éhező afrikai lakosságról. Reméljük mégis megerősödik az álláspont – amit Orbán miniszterelnök is többször hangoztatott –,  hogy a segítséget kell Afrikába vinni, és nem pedig a bajt behozni ide, Európába.

Sokat még nem tudhatunk a tanácskot zásról, és azt sem,hogymennyire veszik komolyan a kérdést, akik tulajdonképpen segíthetnének; a pénhatalom mágnásai.

A Nyugati Jelen olvasóinak és minden aradi barátomnak kívánok áldott karácsonyt és boldog új évet!

Hollai Hehs Ottó, Németország