Fejkvóta

Komoly büntetésre számíthatnak azok az EU-s tagországok, amelyek nem hajlandók befogadni a kötelező kvóta szerint elosztott illegális migránsokat. Nem is akármilyen pénzbírságra, fejenként 20 000 euróra minden egyes be nem fogadott migráns után. Ami jelentősen eltérhet az országra leosztandó illegális migránsok számától függően: ha például egy uniós tagország elutasítja 5000 úgynevezett „menedékkérő” befogadását, akkor 200 millió eurós pénzbírságra számíthat. Mert pénzbírság a javából, ahogy a lengyelek fogalmaztak, és nem „szolidaritási hozzájárulás”, ahogy a csütörtöki megállapodás hivatalos szövegében szerepel.

Mindez nem valamilyen sci-fi forgatókönyv lidércálma, hanem az EU legújabb agyszüleménye, a 27 tagország belügyminiszterei csütörtöki megállapodásában fogadták el a menedék-politika úgynevezett reformja során. Brüsszelben ismét ezen trükkhöz folyamodtak: az állam és kormányfőkből álló EU-tanács helyett a belügyminiszterek fóruma döntött. Előbbiben ugyanis konszenzus szükséges, vagyis minden egyes tagállam vétóval megakadályozhatja a számára kedvezőtlen jogszabály elfogadását, utóbbiban viszont elég volt a minősített többség, Magyarország és Lengyelország ellenszavazata mit sem számított.

A csütörtökön elfogadott „reform” kísértetiesen emlékeztet az ötvenes évek kommunista hatalmainak a gyakorlatára. Akkoriban akkora kötelező beszolgáltatási kvótákat írtak ki a kolhozosítást ellenzők számára, hogy az lényegesen meghaladta a földtelek termését. A szerencsétlen földtulajdonosok így hát nemcsak teljes termésüket kellett beszolgáltassák, hanem még vásárlásra is szorultak, noha emiatt gyakran saját családjuk éhezett, csakhogy teljesíthessék a kötelező beszolgáltatási kvótát. Néhány év gyötrelem után megtörtek, és „önkéntesen” beléptek a kolhozokba, néhol még az államnak „adományozva” ingatlanjaikat, csakhogy megszabaduljanak a kvóták terrorjától.

Brüsszel ugyanilyen módszerrel szándékszik térdre kényszeríteni az illegális migrációt elutasító keleti országokat, melyek sehogy sem akarják elfogadni a nyugati balliberális rögeszmét, a multikulturalizmust. Amúgy teljesen jogosan, hiszen nyugati politikusok is elismerték, hogy a multikulturalizmus kudarcot vallott, éppen a „reform” elfogadásának napján Franciaországban szír illegális migráns késelt meg óvodáskorú kisgyermekeket fényes nappal. Nyilvánvaló, hogy a kelet-európai országok nem kérnek ilyen „kulturálisan gazdagító diverzitásból”, miközben a valós menekülteket továbbra is tárt karokkal fogadják, lásd a több milliós ukrajnai menekültek melletti tartós kiállást. Józan ész helyett azonban a brüsszeli balliberálisok szellemi elődjeikhez hasonlóan tűzzel-vassal erőltetnék rá akaratukat a rebellisekre. Csupán ideológiai nehéztüzérségüket irányították át a gazdasági oldalról a társadalmira. Az európai hagyományok, a másképpen gondolkodók és különösképpen a kereszténység elleni gyűlölet viszont vezető irányelv maradt.

Vajon a pihent agyú brüsszeli eurokraták hogyan számították ki a fejenkénti 20 000 eurós pénzbírságot? Ceauşescu még 5-10 000 márkáért (átszámítva 2500-5000 euró) árulta az erdélyi németeket a nyolcvanas években, utóbbi összeget a felsőfokú végzettségűekért fizette Nyugat-Németország. Úgy néz ki, hogy Brüsszel számára a minimálisan képzett, gyakran még saját anyanyelvén is félanalfabéta szír, iraki, afgán vagy szomáliai illegális migráns többet ér, legalábbis a fejkvóta értéke szerint!