Félretájékoztatás

Elképesztő az a mód, ahogyan a média manapság is félretájékoztatja a közönséget. Mi annak idején, a kommunista diktatúrában viccként meséltük azt a bizonyos (virtuális) autóversenyt, amely egy amerikai és egy szovjet gépkocsi között folyt. Nyilvánvaló, hogy a nyugati kocsi győzött. A kommunista médiában (a vicc szerint) viszont a következőképpen közölték le a hírt: „Egy nemzetközi autóversenyen szenzációs siker született. A szovjet Pobeda típusú autó  másodikként ért be a célba, az amerikai versenyző pedig csak az utolsó előtti helyen végzett. Ha, ha, ha.” Szóval mai félretájékoztatás. Szomorúan hallgatom, nézem az orosz–ukrán háború híreit. Egyik reggel a következő tudósítás hangzott el: az orosz tüzérség egy bizonyos ostromolt városra egy nap alatt 330 lövedéket lőtt ki. A hír szerint meghalt két személy, megsebesült három, közülük kettő gyermek. Aki ezt a szöveget megfogalmazta, annak valószínűleg fogalma sincs arról, mit jelent egy tüzérségi löveg vagy bomba becsapódása. Csak egyetlen példát mondok. A második világháborúban a szövetségesek 1944-ben lebombázták a Kiel-ben felépített tengeralattjárók gyártására felhúzott csarnokot. A bombák papírként lyukasztották át a 3 (!) méter vastag betonfödémet, használhatatlanná téve a bázist. És azóta a lövedékek hatékonysága megsokszorozódott. Hihető-e, hogy a 330 lövedéknek mindössze két halálos áldozata volt 2023-ban? Még akkor is, ha a katonaság és a teljes lakosság is óvóhelyre menekült. És ugyanerről a hadszíntérről a jelentések minimális katonai emberveszteségről számolnak be minden nap. Miközben a legóvatosabb szakértői becslések is a háború egy éve alatt legkevesebb száz-százezer katona pusztulásával számolnak. A civil lakosságét még csak meg sem lehet becsülni. A kárpátaljai lakosság a hűtőkonténerekben „tárolt” hullákról suttog (beszélni róla nem mernek!), a hatóságok onnan lassanként, „csepegtetve” adogatják ki az elhunytakat temetésre a családnak. Nehogy feltűnjön a nagy emberáldozat. Valószínűleg ugyanazt teszik oroszföldön is, bár onnan még vékonyabban csorognak a hírek. És Moszkvában (vagy egyebütt) nincs Szabad Európa rádió, hogy a „sáncrádiót” hallgatva némi reális rálátásunk lehessen az ottani helyzetre, a lakosság reagálására, mint nekünk a kelet-európai helyzetről 1989 előtt. Média. A nyugati sajtóban, televízióban szemérmesen elhallgatják az ukrán rezsim terrorját is, ahogyan az utcán fogdossák össze az ötven év alatti férfiakat, és sorozzák be őket a hadseregbe. (Ilyen orosz sorozásról mindeddig nem érkezett hír, bár az sem kizárt.) Egy rövid kiképzést követően már küldik is őket a frontra. (Mint Sztálin tette 1941-ben, amikor egymillió oroszt áldozott fel élő falként, szinte fegyver nélkül, hogy lassítsa a német előrenyomulást.) Az objektív hírforrások szerint egy így, sebtében kiképzett katona átlagos élettartama a frontvonalban mindössze négy (!) óra. Megdöbbentő. A háborúzó országok hadseregét irányító politikusoknak az emberi élet a legolcsóbb. A rövid életű katonát nem kell többé élelmezni, ruházni, fegyverrel, lőszerrel ellátni. Nem tudom, hány kárpátaljai magyar veszett már oda ebben az öldöklésben. Állítólag már több tíz felett van a szám, bár a média erről (sem) számol(hat) be. Vajon mikor tudjuk majd meg a valóságot ezekről a borzalmakról? Talán évtizedek múlva, amikor a jelenlegi európai és államvezetés kihal? Az túl késő lenne!