Felvidéki magyar politikai hullámvasút

Ismét saját parlamenti képviselet nélkül maradt a felvidéki magyarság. A Szövetség elnevezésű magyar alakulat csupán a szavazatok 4,38%-t gyűjtötte be a hétvégi előrehozott parlamenti választáson, s ezáltal az 5%-os bejutási küszöb alatt maradt. 

A magyar kudarc sajnos nem tekinthető meglepetésnek, önálló magyar párt 2010 óta nem jutott be a pozsonyi országgyűlésbe. 2020-ig ugyanis a Híd-Most vegyes magyar–szlovák párt képviselte az ottani magyarokat a parlamentben, sőt, egy ideig a kormányban is, de három évvel ezelőtt immár az sem lépte át a bejutási küszöböt. 2019-ben a szlovákiai magyarság az Európai Parlamentben is saját képviselet nélkül maradt, akkor sem sikerült átlépni az 5%-os küszöböt. Holott az összes külhoni magyar közösségek közül a felvidékiek esélyei a legjobbak, s nemcsak életszínvonal szempontjából. Szlovákiában a magyarság aránya ugyan 8%-ra csökkent az összlakosságon belül a rendszerváltás környéki 11%-ról, de még így is nagyobb, mint a romániai magyarság 6%-os vagy a szerbiai magyarság 3%-os országos aránya, a kárpátaljaiak jócskán 1% alatti országos arányát nem is említve. Az 5%-os küszöb átlépése tehát elvileg éppen a szlovákiai nemzettársaknak lenne a legkönnyebb.

Mindezek ellenére a lehangoló eredmény akár meglepőnek is tűnhet, a Szövetség ugyanis megnyerte a tavaly őszi helyhatósági választásokat. Akkor a szövetség kapta a legtöbb szavazatot Szlovákiában, megelőzvén valamennyi szlovák pártot, hétvégén viszont csak a kilencedik helyen végzett!

Hogyan változhat ennyire az eredmény röpke egy év alatt? Legtöbben a magyarság megosztottságát tekintik a kudarc első számú okának. A 2019-es EP és a 2020-as országgyűlési kudarcokat egyértelműen a magyar–magyar belviszályok számlájára írták, a Magyar Koalíció Pártja (MKP) és a Híd-Most versengésében a magyarság két szék közé esett. A sorozatos kudarcok úgy nézett ki, hogy kijózanították a felvidéki magyar politikusokat, félretették személyes ellentéteiket, jelentős gárdacserét hajtottak végbe a vezetésben, s 2021-ben Szövetség néven egyesültek. Sőt, egy harmadik, kisebb magyar pártot, a Magyar Fórumot is bevették a koalícióba, ráadásul annak vezetőjét, Forró Krisztiánt választották meg a Szövetség élére.

A tavaly őszi átütő siker után azonban újra felszínre törtek a belviszályok, a korábbi Híd-Most néhány politikusa kilépett a Szövetségből, és külön indult, akárcsak egy kisebb magyar párt, amely nem is volt tagja a Szövetségnek. A széthúzás mégsem volt annyira jelentős, a két disszidens magyar alakulat együttesen mintegy tízezer szavazatot vitt el, miközben a Szövetségre 130 ezren voksoltak. A lemorzsolódás még jelentéktelenebbnek tűnik a tavaly őszi önkormányzati választásokhoz viszonyítva, akkor több mint félmillióan szavaztak a Szövetség listájára.

Sokan inkább a nemzeti alapú politizálás válságát olvassák ki a hétvégi kudarcból. Számos más felvidéki magyar politikushoz és politikai elemzőhöz hasonlóan például Mózes Szabolcs, a Szövetség alelnöke is attól tart, hogy véget ért az etnikai politizálás a Felvidéken. A magyarság egyre kevésbé szavaz nemzeti alapon, a jelöltek rátermettsége, a pártok politikai ajánlata és az ideológiai szempontok egyre inkább felülírják a nemzeti kötődést. A tömbmagyar déli vidékeken ugyanis alacsonyabb volt a választási részvétel az országos aránynál, s a magyarok jó 30%-a már 2020-ban is szlovák pártokra szavazott. Ellentétes irányban is hasonló tendencia figyelhető meg, a Szövetség tavaly őszi diadala a helyhatósági választásokon nemcsak a magyarság támogatására épült, sok szlovák is rájuk szavazott. A 2021-es népszavazás ugyanis 422 ezer magyart regisztrált hivatalosan Szlovákiában, beleértve a szavazásra nem jogosult kiskorúakat. További 34 ezer személy pedig második nemzetiségnek jelölte a magyart, az említett népszámláláson ugyanis első ízben vezették be a második nemzetiség kategóriát, vagyis bárki még egy nemzetiséget is bejelölhetett az elsődleges mellett. Ezen kategóriába vélhetően főleg a vegyes családokból származók, kétnyelvű személyek jelöltek be valamilyen más nemzeti köteléket is. Ha ezen, 34 ezres másodnemzetiségű magyart hozzáadjuk a 422 ezerhez, akkor a Felvidéken 456 ezerre emelkedik a magukat elődlegesen, vagy másodlagosan magyar nemzetiségűnek vallók száma, gyerekekkel együtt. Tavaly viszont több mint félmillióan szavaztak a Szövetségre!

Akárcsak az előző ciklusban, most is lesznek magyar képviselők a pozsonyi parlamentben, olyanok, akik szlovák pártok színeiben indultak. A jelenség egyre gyakoribb, egyre több magyar indul országos alakulatok színeiben ideológiai meggyőződés alapon, s nem a Szövetség színeiben nemzeti alapon. Végül is Ódor Lajos, Szlovákia jelenlegi kormányfője sem magyar pártpolitikusként irányítja az országot, hanem technokrata szakértőként, korábban ugyanis a Szlovák Nemzeti Bank alelnöke volt. A nemzetiség egyre kevésbé jelentős a magyarok és a szlovákok számára egyaránt, a korábban vehemensen magyarellenes szlovák nacionalista alakulatok sem riogatnak magyar veszéllyel, sőt, rendszeresen méltatják Orbán Viktor határozott migránsellenes politikáját. Az illegális muszlim és színes bőrű migránsinváziót, a brüsszeli balliberális ideológiai imperializmust és az orosz katonai agressziót tekintik kiemelkedő veszélyforrásoknak, míg a belföldi magyar kisebbséget inkább partnernek tekintik ezekkel szemben.