Földóra

Ha az év márciusának utolsó szombatja, akkor a Föld órája.

Hogy a Terra hétmilliárd lakójából hányan tudnak róla, nem tudhatjuk, de szerintünk a harmadánál biztosan kevesebben. Viszont a történelemből azt is leszűrhetjük a tévedés kockázata nélkül, hogy a nagy eszmék mindig az elenyésző kisebbség agyában születtek meg, amelyekhez aztán a többség csatlakozott – vagy nem.

Természetesen kívánatos lenne, ha a Föld órája kezdeményezés idővel a többséget maga mögé tudná állítani, amivel kényszeríteni lehetne a döntéshozókat – hisz nemes célról van szó. Sajnos, egyelőre még nem tartunk itt.

A WWF (World Wide Fund for Nature, magyarul Természetvédelmi Világalap), a világ legnagyobb természetvédelmi szervezete, amely zászlajára a biológiai sokféleség megőrzését, a környezetszennyezés csökkentését és a fenntartható fejlődés elősegítését tűzte, 1961-ben jött létre Svájcban, akkor még Vadvédelmi Világalapként (World Wildlife Fund), aztán a rövidítés megmaradásával alakult át azzá, ami ma: olyan világszervezetté, amelynek, állítólag (ki tudná ellenőrizni a statisztikákat?) közel 100 országban majdnem ötmillió tagja van. Ez a WWF kezdeményezte 2007-ben, az ausztráliai Sydneyben: évente egyszer egy órára a Föld lakói oltsák el a villanyokat, s az emberek ezzel jelezzék, hogy egyetértenek a klímaváltozás elleni harc szükségességével. Az akkor bizarrnak tűnő kezdeményezés – az amerikai San Francisco következő évi csatlakozásával – nemzetközivé vált, s azóta váratlan népszerűségre tett szert. Tavaly már, a jelentések szerint, 135 ország ötezernél több városa, idén pedig – helyi idő szerint este fél kilenc és fél tíz között – mintegy másfélszáz ország csatlakozott hozzá, olyan közismert műemlékek, épületek sötétültek el egy órára, mint az egyiptomi piramisok, a New York-i Empire State Building, a kínai Nagy Fal, a tokiói Nagy Torony, rövid időre a párizsi Eiffel-torony stb., s az akcióból számos romániai város sem maradt ki.

A kérdés: milyen haszonnal.

Az energiamegtakarítás nem számottevő, a világrendezvény igazi célja, hogy minél a több résztvevő mintegy kikényszerítse a kormányokból, döntéshozókból a Föld jövője szempontjából hasznos és elengedhetetlen intézkedéseket. Amelyek nélkül – és nem a hamis próféciák jóslata szerint – valóban iszonyú károkat szenvedhet az emberiség.