Foltozás

Másodszor igazította ki a kormány idei költségvetését. Ahogy várható volt, most is lefelé, hiszen az építmény eleve ingatag alapon állt: februárban, elfogadásánál Ponta részletesen kitért a kiadásokra, viszont hamar átsiklott az ezeket biztosító bevételek fölött.

Amint kiderült, a bevételi oldal optimista becslésekre épült, s 8 hónap után a hiány 3,8 milliárd lej, noha tavaly, a Boc-kormánytól örökölt költségvetéssel Pontáék megúszták lefaragások nélkül. Az adóemelések nem hozták be a remélt 3 milliárdot, hangsúlyozta Liviu Voinea költségvetési miniszter (ilyen is van)!

Bevételi oldalon 2,9 milliárdról mondanak le, míg kiadási oldalon 1,6 milliárdos a lefaragás. Csakhogy nem mindenkire vonatkozik: a szociális segélyekre és szubvenciókra szánt összeg csökken, akárcsak az egészségügyre vagy tanügyre fordítandó pénz, növekszik viszont a parlamentnek elkülönített összeg – gépkocsikra és az ellenzékből még keményen kritizált protokoll-repülőgépre!

Mekkora szakadék az adócsökkentések mellett magasabb juttatásokról szóló ellenzéki ígéretek és a kormányzási „teljesítmény” között.

Az USL „gazdaságpolitikája” a munkahelyeket, adóbevételeket és versenyképesség-növelést eredményező beruházások helyett az erőforrásokat a közkiadásokra fordította, főleg a szociális kiadásokra. Csakhogy csökkenő bevétellel nehéz fenntartani a kiadások szintjét, arról nem is beszélve, hogy a pénzügyminisztérium adatai szerint Románia versenyképessége csak egyharmada az EU-s átlagnak.

A külföldi tőkebeáramlás drasztikusan csökkent, berlini és washingtoni útjain konkrét befektetések helyett a kormányfőt a jogállamiság és az igazságügyi függetlenség betartására szólították fel nyomatékosan, a privatizációs kudarcok sem gazdagítják az államkasszát, az elbocsátások viszont szinte mindennaposak a közszférában.

Közben új adók révén 4000 kilométer autópálya építéséről papolnak! Csakhogy csökken az EU-s projektek részfinanszírozása, legalábbis Daniel Chiţoiu pénzügyminiszter szerint. Ponta szerint azonban a társfinanszírozásokat nem faragják le.

Már megszoktuk, hogy a kormányfő és saját miniszterei ellentmondanak egymásnak, sőt néha még a miniszterelnök is saját magának.