Főpróba

Ha jól meggondoljuk, a lefolyt önkormányzati választások az őszi parlamenti voksolás főpróbáját és tesztjét jelentették, bár aligha valószínű, hogy novemberben is olyan nagy lesz a voksoláson a részvétel, mint vasárnap.

A polgármester, megyei tanácselnök, helyi és megyei tanácsos nem főként csak tévében látott messzi politikus, akinek vagyonáról és rigolyáiról általában többet tudunk, mint az állítólag érdekünkbe történő fáradozásairól, a helyi vezető tisztségviselő nem absztrakt személy, nem egyszerű párttizedes, hanem talán éppen a szomszédunk, rokonunk, ismerősünk, akinek az utcán jó napot kívánunk, s ha valamilyen ügyes-bajos dolgunk akad, hozzá fordulunk.

A helyi önkormányzati választásokon ezért általában elsősorban személyekre és nem pártokra szavazunk, legalábbis akkor, ha rátermett személyek és személyiségek kerülnek fel a listára.

A karizmatikus személyiség, vagy a racionális esélylatolgatás akár még az etnikai meggondolásokat is legyőzheti, adott esetben románok is szavaznak magyarra, magyarok is románra, s mindketten szászra is, ahogy Nagyszebenben.

Vasárnap kevésbé érvényesült ez az általános képlet: az ország lakosságának többsége nem személyekre szavazott, politikai voksot adott le.

Szavazatával azt jelezte, hogy elege van a Băsescu-rezsimből, a volt állampártból, amely a kormányból már kénytelen volt távozni, a helyi hatalomban azonban még mindig uralkodik, bárki jöjjön a helyükbe, csak ők ne maradjanak.

Így nyert a szocialista-liberális szövetség látványos eredménnyel, s így bukott meg a Boc-kormány maradványa a legtöbb helyhatóságban.

De így érvényesült egy új populista blokklakás-párt is ezúttal, amely a nép nevével visszaélve főként a volt kormánypárttól és a nagy-romániásoktól vett el szavazatokat, mégpedig úgy, hogy ez az új veszélyes képződmény az ország harmadik politikai erejévé vált.

Ami viszont számunkra a legfontosabb: az erdélyi magyar közösség jobb eredményt ért el, több polgármesteri és tanácsosi tisztséget szerzett, mint négy esztendővel ezelőtt, ami azt jelenti, hogy az erdélyi magyar szavazópolgárok többsége józanul gondolkodik, nem kér se a Bukarestből, se a Budapestről is indukált megosztási politikából.

Más dolog, hogy igenis szükség van erdélyi magyar politikai pluralizmusra is, annak gyermekbetegségeitől azonban meg kellene már szabadulni.

Ez a mi dolgunk.

Mint ahogy a fő román politikai erőkre is ráfér az önvizsgálat.

Ne feledjük ugyanis: a főpróba előadása nem mindig egyezik a bemutatóéval.