Forró év

Kihívásokkal teli, nehéz évbe lépett a világ, egyre több új probléma vetődik fel, miközben a régiek fokozódnak.

Az EU-n belüli ellentétek nemhogy csökkennének, aggasztóan növekednek, témától függően változó geometriájú szövetségek keletkeznek. Az első komoly konfliktus már az új év első napjaiban jelentkezett, amikor francia–lengyel nyomásra az Európai Bizottság (EB) zöldnek minősítette az atom- és gázenergiát, éppen akkor, amikor Németország bezárta atomerőműveinek felét. Brüsszel intézkedése nyomban kicsapta a biztosítékot Berlinben és Bécsben, utóbbi perrel fenyegeti az EB-t emiatt. A lépés azonban korántsem meglepő, decemberben Macron francia elnök kelet-európai szövetségesek keresésére utazott Budapestre a V4-k konferenciájára. Sikerrel is járt, a visegrádiak – élen Csehországgal és Lengyelországgal – pragmatikus megfontolásokból támogatják a franciák kezdeményezését. Franciaországban az atomerőművek biztosítják az ország energiaszükségleteinek 70%-t, Párizs nyilván nem hajlandó lemondani erről, a visegrádiak pedig alternatívaként tekintenek rá. Berlin számára az atom és a gáz vörös posztó, legalábbis amióta a decemberben megalakult új koalíciós kormányban a szélsőségesen balos zöldek meghatározó pozíciókhoz jutottak, s a nyugati és skandináv országok is eltökélten önjelölt éghajlat-„világmentők”. A franciák másik nagy ambíciója – a NATO-tól független önálló európai haderő – kapcsán azonban teljesen más a helyzet: inkább a nyugati országok támogatnák, a keletiek viszont hajthatatlanul ellenzik.

További kihívást jelent a nyugati balliberálisok elindította ideológiai gerillaháború fokozódásaként tavaly berobbant a szuverenitás-háború is, vagyis az országos és az EU-s hatáskörök pontos meghatározása, hogy mely területen érvényesülnek a tagországok belső törvényei és melyeken az uniós jog. Fölöttébb tüskés kérdés, a Brüsszelt uraló balliberálisok ezzel igyekeznek lopakodva kiterjeszteni az uniós hatásköröket és saját ideológiájukat a keleti renitens országokra, amiért utóbbiak nyilván nem örülnek: a lengyel alkotmánybíróság határozott megálljt parancsolt októberben Brüsszelnek, amikor a lengyel alkotmány prioritása mellett döntött, s bukaresti taláros kollégáik is hasonló álláspontra helyezkedtek, noha jóval mérsékeltebb csomagolásban. A szuverenitás-háború alighanem fokozódik idén, holott sürgősen közös nevezőre kellene jutni, a probléma létfontosságú az EU hosszú távú megmaradása szempontjából. 1989–91-ben ugyanis egy hasonló szuverenitás-háború nyomán omlott össze egy összehasonlíthatatlanul erősebb, nyílt világhatalmi ambíciókkal fellépő, állig felfegyverzett unió, amit Moszkvában ma sem tudnak megemészteni.

Szintén évek óta kezelhetetlen nyílt seb az illegális migráció. A szövetségek e téren is másképp alakulnak, a keleti országok annak megállítását tekintik megoldásnak, míg a nyugatiak inkább a migránsok beáramlásának szabályozását. Ez egy olyan gyenge pont az EU számára, amit a külső ellenfelek is felismertek, Erdogan után Lukasenka is illegális migránsokat zúdít az EU-ra politikai vagy gazdasági előnyökre számítva.

A Kreml minski pincsijének apró provokációi azonban eltörpülnek az orosz nagytestvér agresszivitása mellett. Putyin ugyanis ultimátumot adott az USA-nak és a NATO-nak: vegyétek le a kezeteket Ukrajnáról, sőt, győzzétek meg, hogy önkéntesen bújjon az orosz medve ágyába, különben utóbbi erőszakkal szerzi meg. Jövő héten több rendbeli tárgyalások kezdődnek Genfben ez ügyben, Moszkva, Washington és a NATO európai tagországai között, melyek nehéznek, sőt, áthidalhatatlannak ígérkeznek. Putyin ugyanis ragadozóként ráérzett, hogy itt az alkalom az 1989–91-ben elvesztett birodalom részleges visszaszerzésére, amikor az USA és európai szövetségesei között fellazult a kapcsolat, illetve az USA-t és Nyugat-Európát is súlyos belső társadalmi feszültségek feszítik. Arról nem is beszélve, hogy Obama elnök óta Washington Kínát tekinti az első számú kihívónak világpolitikai szinten, ami Trump elnöksége alatt és Bidennél is folytatódik. Európában viszont nem tudják eldönteni, hogy az ázsiai óriássárkányt veszélynek, gazdasági esélynek, vagy potenciális szövetségesnek tekintsék-e. A kínai szövetségre építő Putyin nemigen hajlandó engedményekre, főleg hogy a gázcsap elzárásával komoly károkat okozhat Európának.

Habnak a tortán mindezek mellett a koronavírus-járvány újabb hulláma okoz komoly fejfájást – és újabb társadalmi megosztottságot. Fölöttébb forró év vár Európára és a világra.