Gazdag szegények, avagy Svájcból Szenegálba

Milliók vándorolnak a nyomor elől Fekete-Afrikából Európába a jobb megélhetés reményében. Afrikából nézve bármely európai ország, még a legszegényebb, legelmaradottabb Albánia vagy Moldova is földi paradicsomnak tűnik, a jólét megtestesítője. Az ilyen irányú népvándorlás annyira tömegessé vált, hogy egyáltalán nem újdonság.

Annál meglepőbb a fordítottja. Svájcból Szenegálba települni jobb megélhetésért? Nem vicc, valós tényről van szó. Az egyik francia tévéadó minapi riportja éppen ilyen eseteket mutatott be: echte fehér svájciak hagyták el otthonukat, Európa leggazdagabb országát és az afrikai Szenegálban, a világ egyik legszegényebb országába települtek. Jobb megélhetés céljából.

Idősebb, szegényebb emberekről van szó. Genfi volt buszsofőrökről, vasúti pénztárosnőkről, és hasonlókról. Akik otthon, Svájcban szociális segélyért kellett volna folyamodjanak, 1000-1200 frankos nyugdíjukból (kb. 7-900 euró) nem tudtak volna megélni, legfeljebb szerény körülmények közt. Szenegálban viszont nagylábon élnek: valamennyien úszómedencés, több szobás luxusvillákban, helyi személyzettel és még meg is takarítnak egy kicsit Svájcból folyósított nyugdíjukból. Nyugdíjas korban lettek életükben először ingatlantulajdonosok, mondták büszkén a riporternek, Svájcban végig albérletben éltek. Igen, Nyugaton a lakosság nagy részének (olyan 50-60%, országtól függően) nincs saját lakása, mint mifelénk, ahol majdnem mindenki saját tulajdonú ingatlanban él.

A szenegáli svájciak szerény megtakarított pénzükből építették fel villáikat, úszómedencéiket, többen összefogtak és bevezették az áramot, a vizet és a csatornázást, mert a Dakar melletti kis tengerparti halászfaluban nem volt ilyesmi, a hatóságoktól pedig évtizedekig várhatták volna a megoldást. Földgázzal nem kell törődniük, a forró Afrikában nincs szükség fűtésre, a konyhában palackokat használnak.

Természetesen Szenegálban sem fenékig tejföl az élet. Fárasztó, zajos, az óriási afrikai gyermeksereg lármája nehezen viselhető el, a helyiek állandóan koldulnak, vagy bármilyen kacatot rájuk akarnak tukmálni óriási áron: az afrikaiak szemében a fehér ember a megtestesült gazdagságot jelenti, azt hiszik, hogy Európában csak úgy, fán terem a pénz. Emiatt kimozdulni magas falakkal körülvett villáikból valós trauma, nehéz elviselni az állandó zaklatást. Ez az ára a jólétnek, annak, hogy szegényekből életük végére gazdagoknak érezhetik magukat, magyarázták a szenegáli svájciak.