Gengszterjátszma

Továbbra is zajlanak az elemzések a szombati oroszországi fegyveres lázadás kapcsán, akár egymással szögesen ellentétes szakértői véleményekkel is találkozni. Egyesek szerint Putyin meggyengült, mások szerint megerősödött a Wagner-zsoldoshadsereg akciója nyomán. Hasonlóképpen értelmezik Lukasenka belarusz diktátor helyzetét, a lázadást kirobbantó Prigozsin zsoldos vezért viszont inkább vesztesnek látják.

Utóbbi kapcsán aligha tévednek, Prigozsin számítása megbukott, az orosz hadsereg nem pártolt át a Wagner-rebellisekhez, noha számos magasa rangú orosz katonai vezetőnek tele van a hócipője Sojgu védelmi miniszter és Geraszimov vezérkari főnök inkompetenciájával, ami az orosz hadsereg világ előtti lejáratását és rengeteg katona feláldozását eredményezte. Mégsem mertek átállni a lázadókhoz, hiába szólított fel Prigozsin erre.

Ugyanakkor Putyin oldalára sem álltak, holott az orosz elnök már szombat reggel a rebellisekkel szembeni ellenállásra szólította fel az állami szerveket, mindenekelőtt a hadsereget. A rendőrség, az orosz gárda és a hadsereg azonban nem teljesítette az elnök felhívását/parancsát, órákon keresztül ölbe tett kézzel nézték, ahogy Prigozsin zsoldosai haladnak Moszkva felé. Holott utóbbiak a hivatalos hadsereget is megalázták, két tábornokot ejtettek foglyul, nem is akárkit, egyik a déli hadi körzet parancsnoka, a másik pedig Oroszország helyettes védelmi minisztere! A Wagner zsoldosai sokkal könnyebben vették be az egymilliós Rosztov és a félmilliós Voronyezs városokat (és bónuszként a Lipecki nagy légi bázist), mint a 70 000-es ukrajnai Bahmutot. A helyi lakosság egy része hősként fogadta a magánhadsereget Rosztovban, miközben Ukrajnában tömegesem menekülnek előle. Ez minden bizonnyal hideg zuhanyként érte Putyint, akárcsak az orosz fegyveres intézmények vezetőinek kivárása, amíg magasabb szinten eldől a játszma. Éppen ezért is zárult kompromisszummal az egész ügy.

Putyin aligha bocsát meg az ellene forduló korábbi kedvencének, noha Prigozsin nem győzi hangsúlyozni, hogy nem az elnök és a politikai vezetés, hanem a katonai vezetés ellen lázadt fel. Lukasenka nyilatkozata szerint Putyin a lázadó vezér fizikai likvidálását célozta, de ő lebeszélte erről. Legalábbis egyelőre. 

A Wagner-zsoldosok Belaruszba való költöztetése (inkább kiűzése) alighanem Prigozsin katonai és politikai befolyásának végét jelenti, sőt lehet, hogy napjai is megvannak számlálva. Prigozsin magánhadseregét ugyanis az orosz állam finanszírozta közpénzből! Csupán az utóbbi egy évben mintegy egymilliárd dollárral, ahogy maga Putyin jelentette be! Egymilliárd dollár Oroszországban is jelentős összeg, több kórházat, iskolát, közutat, vasutat, víz- vagy csatornahálózatot stb. lehetett volna korszerűsíteni belőle, hogy javuljon az adófizető orosz lakosság életminősége. Putyin azonban nem az oroszok javára fordította azok pénzét, hanem kedvence magánzsebébe juttatta, hogy Ukrajnában ártatlan embereket gyilkoljanak! Mellesleg oroszul beszélőket, a Wagner börtönökben toborzott, brutalitásukkal hírhedtté vált zsoldosai – akárcsak a reguláris orosz hadsereg – mindenekelőtt Ukrajna oroszajkúak lakta részein pusztított. Akárcsak Dél- és Kelet-Ukrajna többi részei, a Wagner révén rommá lőtt Bahmut is szolidan orosz nyelvű város volt, ahol az ukrán nyelv fehér hollónak számított, noha lakosságának csak kb. fele orosz nemzetiségű, a többiek nemzedékek óta eloroszosodott ukránok. 

Kijózanítja-e a zsoldos-lázadás Putyint? Felfogja-e egyáltalán milyen szörnyeteget hozott létre? Lukasenka bejelentette, hogy szigorú ellenőrzés alatt tartja a Belaruszba száműzött Prigozsint és zsoldosseregét. Vagy inkább fordítva? A Wagner sokkal erősebb haderő, mint a belarusz állami hadsereg, kérdéses, hogy ki kit tart ellenőrzés alatt.