Harc az erdélyi magyarság lelkéért

Bukarest elvesztette a harcot Budapesttel az erdélyi magyarság lelkéért, a kétoldalú párbeszéd pedig súlyos válságon megy keresztül, állapítja meg egyre több román értelmiségi a Tusványosi nyári tábor kapcsán.

Eleinte Tusványos az erdélyi magyar–román párbeszéd kiemelt helye volt, az erdélyi magyar, a magyarországi és a román politikusok és értelmiségiek az együttműködés lehetőségeit keresték, intenzív párbeszédek révén. Magas rangú vendégeket hívtak meg Bukarestből és Budapestről egyaránt, az erdélyi magyarság színe-javát nem is említve. Tusványos a két nemzet közötti párbeszédről szólt, és – igen – az autonómia ügyéről is sok vita folyt, akárcsak a másféle javaslatokról a kisebbségi helyzet minél jobb megoldására. Akkoriban az erdélyi magyarság egyik szemével Bukarestre tekintett, onnan vártak konkrét megoldásokat, a másikkal pedig nyilván Budapestre az örök nemzeti kötelékek révén. Holott akkoriban még nem is volt olyan egyértelmű a határokon átnyúló magyar nemzeti összetartás, az anyaországiak rendszeresen lerománozták vagy leszlovákozták az erdélyi, illetve felvidéki nemzettársaikat.

Az utóbbi években Tusványos magyar össznemzeti ünneppé vált, a román jelenlét minimális, miközben egyre többen jönnek el évről évre Magyarországról, akik nemzettársakként tekintenek a székelyekre. Az erdélyi román–magyar közeledésről már alig esik szó, autonómiáról vagy egyéb kisebbségi modellek megvitatásáról sem, a nyári táborok fénypontjai Orbán Viktor nagy geopolitikai elemzései, s amúgy is inkább a magyarországi nemzetstratégia mellett egyre inkább ideológiai témákról beszélnek.

Bukarest egyértelműen elveszítette a harcot az erdélyi magyarság lelkéért, vonják le a következtetést csalódottan a román értelmiségiek. A hivatalos Bukarestben talán még nagyobb a csalódottság, az erdélyi magyarság immár mindkét szemével Budapestre tekint, onnan vár megoldást bármiről is lenne szó, Bukaresttel alig törődik.

Az Orbán-kormányok nagyméretű erdélyi beruházásokat finanszíroztak – különösképpen 2014 és a 2020 között – komoly lépéseket tettek az erdélyi magyarság felkarolására. Rengeteg pénzt fordítottak a Bethlen Gábor Alap révén az erdélyi magyar oktatási intézményekre, egyházakra, történelmi jelentőségű épületek felújítására, a kulturális örökség korszerűsítésére, sportlétesítmények építésére, vállalkozók támogatására stb. Ez szálka Bukarest szemében, már-már a szuverenitás megsértésének tekintik, mivel a beruházások kizárólag Erdélyre korlátozódnak, és a román államnak ebbe nincs beleszólása. Bukarest háborog, hogy Magyarország törődik az erdélyi magyarsággal, nyilvánosan is hangsúlyozta, hogy ő az egyetlen felelős állampolgáraiért, azok nemzetiségétől függetlenül. 

Miközben a magyar kormány befektet, a román kormány inkább kiszipolyozza Erdélyt. Az Erdélybe történő jelentős beruházások (autópálya-építések, vasút-korszerűsítés, kórházak, iskolák, közintézmények felújítása stb.) EU-s pénzekből valósulnak meg. A legtöbb beruházás pedig helyi szinten, önkormányzatok vagy megyei tanácsok kezdeményezésére történik. Bukarest minimálisan járul hozzá Erdély fejlesztéséhez, a román állami forrásokból épülő észak-erdélyi autópálya most sem készült el, holott a munka már 2004-ben megkezdődött, azóta számos kormány és szállítási miniszter váltotta egymást Bukarestben, s a Bechtel-szerződést rég felbontották, és újakat kötöttek. Bukarest az érzelmi kötődés nélküli, konkrét fejlesztések terén is alulmaradt Budapesttel szemben az erdélyi magyarság körében. Holott e téren könnyebb lenne versenyezni, Bukarestnek csupán jelentős befektetéseket kellene Erdélybe – mindenekelőtt a Székelyföldre – irányítania.

Az erősen érzelmi kötődésű nemzeti téren Budapest eleve jelentős előnnyel indul, ez nyilvánvaló. De a román állam e téren is folyamatosan aláássa saját tekintélyét az erdélyi magyarság szemében: üldözi a nemzeti szimbólumokat, az egyházi és oktatási intézményeket zaklatják, lásd a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium évek óta tartó kálváriáját, az évszázados múltú egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának megakadályozásáról pedig vaskos köteteket lehetne írni. A Székelyföld elnevezéstől is rettegnek, az autonómiáról vagy kollektív jogokról való vitákat pedig betiltanák, még Tusványoson is! Aztán háborognak, ha Orbán ironikusan kifigurázza mindazt! Holott háborgás helyett Bukarest inkább a kisebbségpolitikáján kellene hogy változtasson, méghozzá radikálisan. Teljes mértékű lojalitást vár el az erdélyi magyarságtól, de semmibe veszi utóbbi jogos elvárásait, sőt, gyakran még üldözőbe is veszi. A magyarság felé kinyújtott kéz helyett tiltások és tabutémák.

Mindezek után aligha vehetik fel a versenyt Budapesttel az erdélyi magyarság lelkéért folyó küzdelemben. 

Chirmiciu András