Hűségeskü

Egyre több európai államfő jelenti be, hogy júniusban nem megy el Ukrajnába a labdarúgó Európa bajnokság ottani mérkőzéseire. Pedig hát a politikusok, elnökök, miniszterelnökök is emberek, többségük szereti a focit, nő létére a német kancellár is, aki a bennfentesek szerint ráadásul ért is hozzá.

De szaporodik azon főrangú politikusok száma is, akik egy másik, ugyancsak Ukrajnában, pontosabban a Tatár Automóm Köztársaságban, a Fekete-tenger menti üdülőhelyen május 11–12-én rendezendő közép-európai csúcstalálkozótól visszakoznak. A csúcsra abban a Jaltában kerül sor, ahol 1945 februárjában a világ akkori nagyjai, Churchill, Roosevelt és Sztálin tanácskoztak a háború utolsó szakaszáról, a világégés utáni Európa új politikai arculatáról, Németország megszállásáról, a háborús főbűnösök bírósági felelősségrevonásáról stb.

Most, 67 év múlva egy békebeli, ám rengeteg gonddal-bajjal szembesülő Közép- és Kelet-Európa sorsáról beszélhetnének a 20 meghívott ország első vagy második számú politikusai, olyan államoké, amelyek közül csak kettő, Ausztria és Olaszország nem került évtizedekre a szovjet csizmák, majd a kommunizmus uralma alá.

Nem tudni, hány állam- vagy kormányfő jelenik meg pár nap múlva Jaltában a csúcson. A román államfő biztosan nem: csütörtökön bejelentette, hogy szolidarizál az Európai Unióval és országa csak követi szinten képviselteti magát. A „menni vagy nem menni” pillanatnyilag amolyan hűségeskü is.

De mi van Ukrajnával, hogy hirtelen így ódzkodnak tőle?

A probléma neve: Julija Timosenko. Az egykori narancsos forradalom egyik vezéregyénisége mintegy három évig miniszterelnöke volt az országnak. 2005-ben a világ harmadik legbefolyásosabb nőjének tartották, tavaly augusztusban letartóztatták, hét év börtönre ítélték, mert 2009-ben, szól a vád, belement abba, hogy országa drágábban vásároljon orosz földgázt.

Az EU számos magasrangú politikusa szerint az ítélet politikai indíttatású. Ráadásul állítólag az 52 éves Timosenkót nemrég, éhségsztrájkja közben, a börtönben bántalmazták, ami végleg betette az ajtót. A Nyugat szemében a vele szembeni bánásmód a demokrácia és jogállamiság hiányát jelzi, mint ahogy azt, nem is igazán kódolva, a német külügyminiszter megfogalmazta.