Idegesít!

Koronavírus uralta napjaink egyik eddig még meg nem csonkított, alapvető emberi joga a véleményszabadság. Elmondhatjuk, leírhatjuk, amit gondolunk, ahogyan gondoljuk. Tisztelni szoktam mások véleményét, akkor is, ha éppen nem értek egyet vele, hiszen hál’ Istennek nem vagyunk egyformák. És ez így van jól. Unalmas lenne a világ, tán még beszélgetnünk sem lenne miről, ha mindenki ugyanarról ugyanazt gondolná…

De…

IDEGESÍT

…ha ezt egyesek arra használják, hogy jobb reményű, beragadt propaganda-gramofonként bizonygassák, mennyire bölcs, előrelátó, már-már zseniális is kormánypártunk, államfőnk, elöljáróink bizonyos színezetű hada, miközben mindenért csak és kizárólag a többiek, a voltak a felelősek.

IDEGESÍT,

mert…  vegyük sorba:

Február 26-án az államfő miniszterelnöknek kijelöl egy érzése szerint a hőn áhított előrehozott parlamenti választásokat előremozdító bábot. (Február 26-án Olaszországban 131 COVID–19-fertőzöttet jegyeznek, ezzel már 453-nál tart a megbetegedések száma, és már halottak is vannak. Romániában megtalálják az első fertőzöttet.)

Március 12-én, mikor a rohamosan közelítő járvány fenyegető árnyékában a parlament kész megszavazni a bábot is, az visszaadja mandátumát. (Március 12-én Olaszországban már meghaladja a 12 000-et a betegek száma. Romániában aznap 4 új fertőzött kerül nyilvántartásba, 49-re emelkedve számuk. – Zárójelben, mert akkor még az egész járványt a politikum egy hatalmas zárójelként kezelte.)

Bölcsek lettek volna politikusaink, netán előrelátók?

Decemberben még javában folyt a szó-pingpong: leváltjuk Raed Arafatot, nem váltjuk, de igen, de nem, de igen, de nem… Februárban, márciusban már alapembernek számít. Az első sorba tolva. Jobb híján…

Bölcsek lettek volna politikusaink, netán előrelátók? (Ha rosszul sülnek el a dolgok, utóbbi talán, hisz Arafat majd bűnbaknak is kiválóan alkalmas lesz… Ha kevésbé rosszul, akkor is…)

Március 16-án az államelnök bejelenti a szükségállapotot, és aztán sorra jönnek a katonai rendeletek hozta tilalmak. A saját felelősségre tett és céges nyilatkozatok hivatalos modellje egyik napról a másikra megváltozik – hol elektronikusan is alá lehet írni, hol nem, nyilatkozat nélkül is lehet kutyát sétáltatni vagy futni egy kört a lakás körül (leginkább belügyminiszteri magyarázat szintjén), de azért a nyilatkozat 5. pontjaként ez továbbra is ott szerepel. S ki a megmondhatója, az igazoltató éppen mit tart érvényesnek: a belügyminiszteri magyarázatot, amiről talán nem is hallott, vagy inkább a nyomtatványt kéri számon? Mindez a fejetlenséggel párosuló ide-oda kapkodás egyszerűen kétségbeejtően tragikomikus! Ez lenne a bölcsesség, az előrelátás?

Vagy netán az, hogy a majd’ egy héttel előbb beígért cégeknek szánt könnyítések napokig váratnak magukra, amíg végső formát kapnak, és jogerőre emelkednek? S közben úgy beszélnek róluk, mintha már rég operacionálisak lennének? Vagy talán az, hogy amikor végül a Hivatalos Közlönyben megjelennek, akkor nem úgy, ahogyan beharangozták?

Bölcsességre és előrelátásra utal, hogy vezetőink az utolsó pillanat után döbbentek rá, hogy ez sincs, az sincs? Sem maszk, sem védőruha, sem elegendő fertőtlenítő, sem lélegeztetőgép, s hadd ne soroljuk… S persze tesztek. Hogy kórházaink felkészületlenek, s a fogyóeszközök mellett hiánycikk a logisztika, ami biztosíthatná a fertőzöttek és nem fertőzöttek elkülönítését, a kórházi személyzet biztonságát? S ha panaszkodnak, szólnak, akkor jön a büntetőeljárással való fenyegetés? (Ami különben bárki feje fölött ott lebeg. Elkapta valaki tőled a betegséget – bár te álmodban sem gondoltad, hogy fertőzött vagy –, netán meg is halt, büntetőeljárás!)

Bölcsességre és előrelátásra utalna az, ahogyan a hitellel rendelkezőknek állítólag segítenek? Halaszthatsz, ha most nem tudsz fizetni, de majd fizetheted kamatostul, a kamat kamatját is. Te veszíthetsz. A bankok? Isten ments! S csak hab a tortán, hogy a nagy nehezen megszült, a sürgősségi kormányrendeletet alkalmazhatóvá tevő normatívák így hangzanak: felfüggeszthetők a hitelrészletek, amennyiben a kérelmező megfelel bizonyos feltételeknek. („Poate fi suspendat rambursarea ratelor, dobânzilor și comisioanelor scadente numai pentru creditele ipotecare care îndeplinesc următoarele condiții cumulative: … stb.”) Tehát teljesítheted a feltételeket, mert az tulajdonképpen semmit nem jelent. A bank majd eldöntheti: akarja, nem akarja. És hiába teszik szóvá, akár jogászok is, hogy hoppá, ez a rendelet így semmit nem ér, mert hű pártkatonák hada magyarázza: de, ez így van jól, minden rendben, a bankok halasztani fognak, mert azt kell csinálniuk. (Csak tudnám, a feltételes módból hogyan lesz kell! Főleg egy olyan országban, ahol a legegyszerűbb törvényszövegeket is mindenki a saját szája íze szerint értelmezi.)

IDEGESÍT,

hogy még mindig nincs megoldás arra, mi lesz például azzal, aki teszem azt egyedül van, nincs mögötte sem család, sem ügyintéző ismerős, kórházban fekszik betegen vagy épp karanténban tölti napjait, az internet világa idegen számára, nem tud online utalni, és nincs lehetősége, esetleg pénze sem, mert épp megszűnt a  munkahelye, hogy villanyszámláját, rezsiköltségét vagy hitelrészletét kiegyenlítse. Vele ki áll szóba? Kihez forduljon és milyen alapon megértésért, halasztásért? Nem eltörlésért, hanem halasztásért! Ne mondják, hogy nincs, hogy nem lehet ilyen!

IDEGESÍT,

hogy miközben a miniszterelnök azt mondja, hogy senki sem kötelezhető maszkviselésre, ha egyszer az nem kapható – s ha mégis találnál valahol, akkor olyan árban, hogy sokak számára elérhetetlen –, addig egyre több önkormányzat teszi kötelezővé.  Jó, egyesek ígérik, hogy családonként kiosztanak 2-2-t. Nem tudni, egyszer használhatót, ami 4 óra után eldobható, vagy netán moshatót. (Apropó, tudják, hogy az az 50 egészségügyi maszkot tartalmazó dobozka, amit ma úgymond 50%-os árengedmény mellett ’csekély’ 300 lejért árulnak különböző online áruforgalmazók, nos, az tavaly ilyenkor 26–27 lejbe került? És érdekes, hogy ezt a pofátlan nyerészkedést bölcs és előrelátó vezetőink meg sem próbálják leállítani, netán kicsit is mérsékelni.)

Nem készült fel sehol senki egy ilyen méretű világjárványra. Igaz. De van, ahol legalább próbálják jobban kezelni e nem várt helyzetet. Van, ahol legalább úgy érezhetik az emberek, hogy nemcsak a jognyirbáló tilalmak vannak értük – amelyek valóban szükségesek –, de olyan intézkedéseket is hoznak, amelyek ténylegesen segítik őket, a cégeket, hogy ne a jövő kétségbeejtő képe lebegjen előttük, hanem egyre erőteljesebbé váljon az alagút végi reménysugár…