Kijózanodás

Nehéz olyan népet kormányozni, amely 400 féle sajtot fogyaszt, mondta Charles de Gaulle. Franciaország „latin kistestvérével” sem könnyebb a helyzet.

Mert a romániai társadalom nem is tudja, tulajdonképpen mit is akar. Vagyis tudja, jólétet akar, de fogalma sincs, miből biztosítsa, s miből tartsa fenn hosszú távon.

Összességében véve a román társadalom soha sem állt köszönő viszonyban a racionalitással, amit nemcsak a mély babonaságot és kommunizmust visszasíró múlt heti felmérések bizonyítanak, hanem az utóbbi 20 év számtalan manipulációja, melynek a társadalom nagy része naiv óvodás-kisgyerekként dőlt be.

Ilyen körülmények között hogyan józanodna ki a Csipkerózsika-álomból?

Mert a 2004 és 2008 közötti időszak – amikor az életszínvonal lényegesen emelkedett, a bérek, nyugdíjak, szociális juttatások szinte megduplázódtak, noha a munka termelékenysége korántsem emelkedett akkorát, az autópark kicserélődött, a bevásárlóközpontok gomba módra szaporodtak stb. – bizony álom volt. Mesterséges jólét volt, mely inkább az optimista konjunktúrára és a spekulációra alapult, mintsem a szilárd gazdasági teljesítményre.

A gazdasági válság – akárcsak a buli utáni másnaposság – felszínre hozta az ország súlyos problémáit: a külföldi beruházások negyedére csökkentek, a külföldön dolgozó állampolgárok hazautalásai felére, a nyugdíjalapnak 29%-os a deficitje, az állami bürokrácia túlburjánzott stb. A napnál is világosabb, hogy a jelenlegi helyzet hosszú távon fenntarthatatlan.

Mégis hogyan lehetne megreformálni? Mindenki színvonalas oktatást és egészségügyi rendszert akar, de tiltakoznak az iskolák összevonása ellen és elutasították Cseke Attila fast-food adó tervezetét, melyből finanszírozni lehetett volna a minőségjavítást. Mindenki elégedetlen, amikor az állami bürokráciánál van valami elintéznivalója, annak minimális karcsúsítása, ami eddig megtörtént, mégis padlóra küldte a kormánypártok népszerűségét.

Mégis hogyan képzeli el a társadalom az ország jövőjét, amikor zsigerből visszautasít bármilyen változást? Mert a jólét nem potyog az égből, a Nyugat sem kínálja tárcán, hanem józan megoldásokkal kell kialakítani. De ahhoz előbb ki kell józanodni.