Kilátás

Miközben az utóbbi hetekben a drasztikus megszorítások elleni – parlamenti, sajtóbeli és utcai – tiltakozásoknak jutott a főszerep, az ország kilábalási lehetőségeiről lényegesen kevesebb szó esett. Noha éppen ez a lényeg.

Mugur Isărescu jegybankelnök szerint saját erejéből Románia havi 20 napra képes csak biztosítani a közalkalmazotti béreket, nyugdíjakat és szociális kiadásokat. A hónap maradék 10 napjában külföldi hitelekből fizetik a közkiadásokat.

Mi a kiút? A kormány kétségbeesett módon faragja a kiadásokat, s mivel tűzoltó módra teszi, ott is farag, ahol nem kellene, ahol viszont kellene ott nem farag. Az ellenzék pedig csak kritizál. Megoldás viszont nemigen körvonalazódik.

Holott a kiindulópont adott, mindenekelőtt a szerkezeti sebezhetőségeket kellene korrigálni. Az utóbbi néhány év látványos életszínvonal-növekedése perfúzión alapult. Nyugati perfúzión. A nyugati cégek több milliárd eurós beruházásokkal munkahelyeket teremtettek, illetve adóikkal gazdagították az államkasszát. A nyugati tulajdonban lévő bankok bőkezű hitelezési politikát folytattak, mely révén felugrott a fogyasztás, s nőtt az életszínvonal. Sőt a nyugati munkaerő-piac megnyitása további terhet vett le a román államról, s a külföldön élők hazautalásai fellendítették az itthon maradt családtagok életét.

Egyszóval a nyugat szárnyain Románia is szárnyalt. Mégsem tudott profitálni a példátlan növekedésből, képtelen volt kihasználni a lehetőségeket: a versenyképességet meghatározó infrastruktúra nem fejlődött, az oktatás sem reformálódott meg – országunk továbbra is főleg szakképzetlen, olcsó munkaerőt exportál. A gazdasági szerkezet súlyosan torz, mivel több a nyugdíjas, mint az aktív kereső, s utóbbiak nagy része a költséges és alacsony hatékonyságú állami adminisztrációban található.

Jelenleg Románia képtelen megállni saját lábán.

Noha lehetőségek továbbra is vannak, mint például a vissza nem térítendő EU-s alapok lehívása. Ezek alapján korrigálni lehetne a strukturális sebezhetőséget. Csakhogy a konkrét megoldás hiánycikk, kormányoldalon és ellenzéknél egyaránt. Pedig erre lenne a legnagyobb szükség.