Kisebbségi jelképek

Ismét kiakadt a bukaresti külügyminisztérium egy magyarországi politikus facebook-bejegyzésén. Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke egy korábbi fotót osztott meg a budafok-tétényi városházára kitűzött székely zászlóról, a kép alá pedig azt írta: „A székely zászló addig lobog magyar közintézmények homlokzatán, amíg a román állam engedélyezi korlátozásoktól mentes szabad használatát Románia egész területén. Hajrá, székelyek! Hajrá, Erdély!”

Bogdan Aurescu külügyminiszter emiatt kérette be Magyarország bukaresti nagykövetét, majd megismételte a régi mantrát, miszerint Románia példásan biztosítja a kisebbségi jogokat, Székelyföld nevű közigazgatási egység pedig nincsen.

A valóságban a román állam olyan „példásan” „biztosítja” a kisebbségi jogokat, hogy évek óta zaklatja, meghurcolja a magyarságot, mindenekelőtt a székelyeket, s ott tesz keresztbe az erdélyi magyarok önazonosságával kapcsolatos jogoknak, ahol csak lehet. Romániában rengeteg település használja nyilvánosan saját zászlaját és címerét, azokkal valahogy sosincs baj, senki sem jelenti fel őket emiatt, s a bíróságok sem rendelik el azok eltávolítását. Csupán a magyar szimbólumok – mindenekelőtt a székely zászló – jelentenek vörös posztót a román igazságügy számára. Az immár parlamenti képviselő Dan Tănasă sorozatos feljelentései alapján a román bíróságok betiltják a székely vagy helyi zászlók, címerek nyilvános használatát. Az AUR parlamenti képviselője mondhatni hivatásos székely-zaklató, számtalan pert indított a székelyföldi önkormányzatok ellen, s a román bíróságok – láss csodát – rendszeresen elfogadták beadványát és elítélték a székely önkormányzatokat. Ha éppen nem a székely vagy helyi zászlókkal gyűlt meg a baja, Dan Tănasă a községháza/városháza feliratba kötött bele, mivel szerinte a primărie magyar megfelelője a polgármesteri hivatal lenne. A román bíróságok pedig – a magyar nyelv nagy szakértőiként – szintén a székelyek ellen döntöttek. Sepsiszentgyörgy például csak tíz éves bírósági hajsza után fogadhatta el, miközben más városok már rég elfogadták saját történelmi címerüket bármilyen akadály és jogi hercehurca nélkül.

Arról nem is beszélve, hogy a földrajzi vagy történelmi elnevezéseknél is mindig csak a magyarokkal van baj, ahogy több RMDSZ-es politikus is megjegyezte az Aurescu generálta mesterséges cirkusz kapcsán. Lehet Mócföld, Barcaság, Bánság, akár hivatalos kontextusban is (pl. ISU egységek), Székelyföld azonban nem még turisztikai jelleggel sem! Szucsáva megye határainál nagy táblák üdvözlik Bukovinába (Bine ați venit în Bucovina), holott Bukovina nevű közigazgatási egység sincs, sőt, Szucsáva megye sem teljesen azonos a Romániánál maradt dél-Bukovinával. Ez mégsem zavar senkit, amikor viszont néhány évvel ezelőtt Székelyföld táblát helyeztek ki Kovászna megye határánál, országos hisztit csapott a román közvélemény.

Vajon miért csinált ekkora ügyet Aurescu egy egyszerű facebook-bejegyzésből? Ahogy románul mondják: „face din țănțar armăsar”. A román sajtó amúgy is napi rendszerességgel gyártja a Budapestet lejárató cikkeket. Miért kellett olajat önteni a tűzre? Netán a kormány kínos plágium-ügyeiről, a „speciális” nyugdíjakról, vagy a Schengen-csatlakozás kudarcáról kellene elterelni a figyelmet? A magyar kártya mindig kéznél van.