Kiszorultunk az ezerből

A hazai tévéállomásoknak naponta van egy-egy kedvenc, felkapott témájuk – az utóbbi időben az öregotthonok siralmas állapota, a román tengerpartra sodródott akna, a vízbefúltak, az Aradon villamosbaleset következtében elhunyt asszony stb.
Múlt csütörtökön az egyik slágerszám (bár nem az első helyen) a Sanghaj Ranking Consultancy által összeállított rangsor, amelyet egy vezető hazai napilap és több internetes honlap is idézett annak kapcsán, hogy az említett lista első ezer helyéről Románia teljesen kiszorult. 
De mi is ez a SRC?
Az egyik olyan szervezet, fórum, amely a világ főiskoláinak, egyetemeinek rangsorát évente állítja össze – nyilván szakemberek segítségével, közreműködésével, nagyon sok tényező alapján. Minthogy e fórumok nem használnak egységes módszertant és kritériumokat, nemigen állítható, hogy a végeredmény vitán felül állna. A kívülálló számára, persze, mert a maga ítéletére természetesen minden listaállító esküszik.
Minthogy e rangsorokat már hosszabb ideje összeállítják, és összevethetők, kialakult egy általános értékrend – eszerint a világ legjobb felsőfokú tanintézményeinek élén a Massachusetts Institute of Technology (MIT), a Stanford és a Harvard áll, de a tíz legjobb közé került az angliai Oxford, a California Institute of Technology (CalTech), a svájci ETH Zürich (műszaki főiskola), a kaliforniai Cambridge, a UCL, az Imperial College London és a University of Chicago is.
Mint látni, Európából csupán kettő, a többi amerikai.
A Times Higher Education Globális Egyetemi Rangsor, melyet a brit Times Higher Education tesz közzé, meg több más minősítő nem egészen ért ezzel egyet. Mindegy: ezekbe a rangsorokba bekerülni nemcsak az első tíznek, ötvennek, száznak nagy dicsőség. De az első négy-ötszázat is számon tartják, és dicsekszenek vele azok, akiknek feljebb nem jutott hely.
Nos, ami pillanatnyilag Romániában kiverte a biztosítékot, az az, hogy hazai főiskoláinknak az első ezerben sem akadt egyetlen helyecske. Mi több, még az is kiszorult, amelyik pedig volt már ott. Néhány éve még szerepelt, többször is vezető hazai felőoktatási intézményként a kolozsvári Babeş–Bolyai – még a tavalyi listán is ott volt –, de feltűnt, gyorsan elszálló üstökösként, a bukaresti vagy a iaşi-i egyetem is. 
Az említett rangsorban az ezer között Lengyelország 9, Csehország 6, Magyarország 4, Szerbia 2 tanintézettel szerepel, Horvátország, Észtország, Litvánia, Szlovákia és Szlovénia egy-egy egyetemmel képviselteti magát. Ez a méreg, nem a ciánkáli, mondta volt az idős asztalosmester. Könnyebb volna elviselni szégyenünket, ha abban más közép-kelet-európai országokkal is osztozhatnánk. 
Vajon hol kell keresnünk az okokat?
A Babeș–Bolyai Tudományegyetem közleménye alapján „hibák és az országos akadémiai politika súlyos határozatlanságai” következtében került ki Románia a rangsorból. „Mi megőriztük az 1948-ban megalapozott kommunista reformot a felsőoktatási rendszerben. Ha időben orvosoltuk volna, akkor ma Románia legalább három egyetemmel szerepelne a ranglistán” – vélekedett Daniel David, a BBTE rektora. Bevallása szerint a kolozsvári egyetemet egyáltalán nem támogatták abban, hogy ezen a világranglistán fennmaradhasson – idézi a rektort a maszol.ro.
Nem tudjuk, pontosan mit takarnak ezek a szavak. Azt viszont igen, hogy Románia bruttó nemzeti termékének szégyentelenül kis részét fordítja oktatásra, a tanügyminiszterek fénysebességgel jönnek-mennek (s mindenik reformálni akar), a diákok kétötöde funkcionális analfabéta, jó pénzért venni lehet egyetemi diplomát és sok minden mást.
Az említett rangsorokban azonban akármennyi pénzért sem lehet egy előkelő helyet lefoglalni. Jelentős tőke- és szellemi beruházással azonban biztosan feljebb tolhatnánk a hazai felsőfokú intézmények kátyúban lévő szekerét.