Kormányadósságok

Ha nem is teljesen hihetetlen, de azért nem is feltétlenül volt várható Ludovic Orban miniszterelnök, liberális pártelnök megjelenése szombaton Aradon, a municípiumi és megyei tanács tagjainak, vezetőinek beiktatási ünnepségén.

Járt már Aradon máskor is, akkor még csak a kormányon nem lévő párt vezetőjeként, jobb időkre várva; most elérkezett az ideje, hogy az ország egyik legfőbb vezetőjeként „megtisztelje” a Maros menti várost jelenlétével. Arad városnak meg a megyének amúgy „kijárt” a megtiszteltetés, hiszen a liberálisok mindkét területi egységben fényes győzelmet arattak a választásokon.

Mind a városi, mind a megyei tanácsban elhangzottak szép miniszterelnöki és pártelnöki szavak, dicséretek a helyiek felé, meg ígéretek is, szép számmal. Tekintsünk el azonban a

kötelező „udvariassági köröktől” (az lett volna a különleges és furcsa, ha ezek nem hangzanak el), és térjünk rá azokra, amelyeket, úgymond, nem lett volna kötelező elmondani, és elmaradásukat senki nem kifogásolhatta volna.

Igyekszünk hűen visszaadni az elhangzottakat.

Például azt a mondatot, miszerint: „A bukaresti kormány jó ideig adósa maradt a helyi hatóságoknak, és azt hiszem, hogy gyökeresen változtatnia kell a megközelítésen”.

Hoppá: új idők új szelei?

„A demokratikus centralizmus idejét teljesen el kell felejteni”, szólt a következő mondat eleje, majd így folytatódott: „olyan felvetésre van szükség, amely a szubszidiaritás, a helyi autonómia, a decentralizálás, az összes eljárások egyszerűsítése, a digitalizálás, a központi és helyi kormányzás lojális partnerségére alapoz”.

Ha egykori kollégám, barátom, Tokay Görgy aradi RMDSZ-es parlamenti képviselő ezt hallhatná, minden bizonnyal elismerően bólogatna: hát nem ezt mondjuk? (Mármint mi, az RMDSZ, amely nemcsak a saját, hanem a modern demokrácia gyakorlatának tapasztalatait foglalja össze. Jóval több, mint két évtizede.)

Nem tudom, hogyan áll Ön, Kedves Olvasó, a politikusok szájából elhangzott kijelentések valóság- és hihetőség-tartalmának értékelése tekintetében, azaz mennyit hisz el azokból.

Ha százszázalékosan igen, akkor Ön kétségtelenül rendkívül naiv.

Ha semmit, javíthatatlan nihilista. Egyik sem kívánatos.

Ha azt feltételezzük, hogy a liberális párt jelenlegi elnöke valódi opcióját fogalmazta meg Aradon (emlékeztetőül: nem volt rá kényszerítve!) remélhetjük, hogy, legalábbis szándékai szerint, eszerint cselekszik majd.

A szándék, ha nem is egész, de legalább fél siker.