Külföldiek az EU-ban

Tovább csökkent az EU-ban a tartózkodási engedélyhez jutó külföldiek száma az ukrajnai háború előtti évben. 2021-ben 1,9 millió külföldi kapott hivatalos tartózkodási engedélyt az EU 27 tagországába, 350 000-rel kevesebben, mint 2020-ban. A visszaesés mindenekelőtt a koronavírus-járványra vezethető vissza, azelőtt a legálisan érkezők éves száma meghaladta a 3 milliót. Tavaly viszont jelentősen növekedett, mindenekelőtt az Ukrajna elleni orosz agresszió nyomán, de az illegális migráció is fokozódott. Erről azonban egyelőre nincsenek pontos adatok, az EU nemrég közzé tett legfrissebb statisztikája ugyanis 2021-re vonatkozik.

Kibocsátó országok

Az EU-ba vándorlók több mint fele, pontosabban 56%-uk tíz országból származik. Ukrajna távolról a legnagyobb kibocsátó ország volt még a háború előtt is, 2021-ben például 601 000 ukrán állampolgár kapott tartózkodási engedélyt valamelyik uniós országban. Marokkóból 123 000-ren érkeztek, Indiából 79 000-ren, Szíriából 74 000-ren, Brazíliából 72 000-ren, Belaruszból 64 000-ren, Venezuelából és Oroszországból 61-61 000-ren, Kínából és Törökországból pedig mintegy 60 000-ren. A sorrend nem sokat változott az előző évekhez képest, az ukrajnaiak akkor is távolról a legnagyobb érkező csoport volt, csupán 2017 óta, már a háború előtt több mint másfél millió ukrán állampolgár kapott legális tartózkodási engedélyt az EU valamelyik tagországában. Valós számuk minden bizonnyal nagyobb, sokan magyar, román vagy lengyel állampolgárként érkeztek az unióba, tehát eleve nem szerepelnek a statisztikában. Sok ukránnak elfogyott a türelme, nem várta meg hazája EU-s csatlakozását, s egyénileg lépett be az Unióba már az orosz agresszió okozta óriási, több milliós menekülthullám előtt is!

A származó országoktól függően, a bevándorlók eltérő okok miatt kaptak tartózkodási engedélyt az EU valamelyik tagállamában. Az ukránok főleg munkavállalási célból érkeztek, 86%-uk erre hivatkozva jutott tartózkodási engedélyhez. Ellenben a marokkóiak 53%-a családegyesítési okokból, a már korábban bevándorolt rokonsághoz érkezett, miközben a szírek 70%-a menedékkérőkként. Az indiaiaknál, braziloknál, oroszoknál, kínaiaknál és törököknél a bevándorlás okai sokkal kiegyensúlyozottabbak, munkavállalásra, tanulmányokra, családi és egyéb célokból egyaránt érkeztek.

Bevándorlási célországok

Akárcsak az előző években a legjelentősebb befogadó ország 2021-ben is Lengyelország volt, oda irányult az EU-ba érkezők több mint egynegyede, a varsói hatóságok 598 000 új tartózkodási engedélyt adtak ki, majdnem ugyanannyit, mint a sorrendben következő Németország és Spanyolország együtt.

A befogadó országok és a bevándorlók származási országai közötti kapcsolatot a mellékelt táblázat mutatja, néhány uniós tagországra szűkítve.

A fenti számok országonként igen eltérő helyzetre utalnak. A kelet-európaiak főleg a kevésbé szerencsés környékbéli országok állampolgárait fogadták be, vagyis kulturálisan hasonló közegből származókat, akik könnyen integrálódnak a befogadó országokba. Ráadásul az érkezők nagy többsége munkavállalási céllal érkezett, munkájukkal és adóikkal hozzájárulnak a befogadó ország gazdasági fejlődéséhez.

Nyugat-Európa esetében teljesen más a helyzet. Az ottani országokba főleg idegen kultúrkörből származó muszlimok érkeznek, kiknek integrációja gyakran illúzió. A szírek, afgánok és egyéb közel-keletiek évekig a befogadó országok szociális rendszereit terhelik. A mediterrán európai országokba irányuló marokkóiakat ugyan nem menekültként fogadták be, integráció és munkavállalás terén azonban helyzetük sok mindenben hasonlít közel-keleti arab társaikéhoz.

Vonalat húzva, azt lehet mondani – nyilván sarkítva – hogy az EU-ba bevándorlók távolról legnagyobb számát kitevő, szegényebb ukránok Lengyelországba mentek dolgozni, Észak-Afrika csórói a már Dél-Európába megtelepedett rokonaikhoz, a harmadik-világ nincstelenjei pedig a többi nyugati országba – főleg Németországba – a nagyvonalú jóléti rendszert élvezni.