Labdarúgás és üzenetek

Szenzációs döntővel ért véget vasárnap a katari labdarúgó világbajnokság. Argentína roppant izgalmas mérkőzés után szerezte meg harmadik világbajnoki címét. Az Argentína–Franciaország-döntő a világbajnokságok legjobb, legizgalmasabb meccsei közé tartozik, az 1970-es Olaszország–Nyugat-Németország- és az 1982-es Franciaország–Nyugat-Németország-mérkőzésekkel vetélkedve. A hullámvasúthoz hasonló, szívbetegeknek egyáltalán nem ajánlott vasárnapi döntőben minden volt: gólok, látványos foci, váratlan fordulatok, kimagasló egyéni teljesítmények, örömmámor és könnyek. Egy szóval a sport, a foci szépsége.

A csodálatos döntő amolyan hab volt a tortán, az egész világbajnokság nagyszerű volt, sok volt a színvonalas meccs, több válogatott nagyszerű teljesítményt nyújtott, a lelátókon örömteli szurkolók bíztatták kedvenceiket. A bronzérmes Horvátország ismét elnyerte a focivilág tiszteletét, a negyedik helyezett Marokkó pedig Afrika és az arab világ hőse lett történelmi sikerével. A rengeteg provokáció és kritika ellenére!

A kritika mindenekelőtt a házigazda Katart és a szervező FIFA-t (nemzetközi labdarúgó szövetség) érte. Előbbit kulturális szokásai, társadalmi szemlélete, a rendezési jog megszerzése és a stadionok megépítésének körülményei miatt, utóbbit a különféle – főleg politikai és ideológia – üzenetek betiltása miatt. Volodimir Zelinszkij ukrán elnök például a döntőn szándékozott beolvasni üzenetét, a FIFA viszont elutasította kérését, a labdarúgás világversenye ugyanis nem politikai fórum. A világbajnokság elején a nyugat-európai csapatok – élen Németországgal – az arab világban állítólag üldözött azonos nemű párok és úgymond „transznemű” személyek melletti kiállást jelképező szivárványos öltözéket tiltotta be ugyanabból a megfontolásból: a rendezvény fociról, nem ideológiáról szól. Jócskán ki is gúnyolták a szurkolók emiatt a pályán leszereplő németeket. A FIFA lépése ki is csapta a hisztit a nyugati balliberálisoknál, az egyik sajtóbéli zászlóshajójuk például az emberi jogok állítólagos horrorjának minősítette a világbajnokságot. Ugyanaz az amerikai újság ráadásul azt is kifogásolta, hogy a világbajnok argentin csapatban nincsenek színes bőrű játékosok. Ideológiai elvakultság a javából, mit sem számít, hogy Argentínának nincs színes bőrű lakossága! Argentína bevándorló ország, nem is akármilyen, a tizenkilencedik század végén-huszadik század elején az USA után a kerek nagyvilág második legjelentősebb bevándorló-vonzó ország. Európa minden részéről vándoroltak ki Argentínába: németek, lengyelek, horvátok, írek, svédek, franciák, baszkok, különösképpen spanyolok és olaszok, olyannyira, hogy sokan amolyan második, spanyolul beszélő Olaszországnak tartják. Roppant kevés őslakos indiántól eltekintve Argentína lakossága szinte teljes egészében európai fehér bevándorlókból tevődik össze, manapság is olyan hófehér, mint a kelet-európai országok. A világbajnokságot megnyerő csapatban is találkozni baszk, ír, francia eredetű nevekkel, a spanyol és olasz eredetűekről nem is beszélve! Ellenben a francia csapatban a végén, vagyis a cserék elvégzése után csupán egyetlen őshonos európai eredetű fehér játékos, a kapus maradt pályán, az összes többi bevándorló hátterű, afrikai eredetű színes bőrű volt! Ez szemet szúrt a döntőt világszerte követő milliónyi szurkolónak, sokan bevándorlók és kivándorlók összecsapásának, vagy európainak álcázott afrikaiak és dél-amerikaivá vált európaiak mérkőzésének tekintették a meccset.

A csapatok összetétele valóban üzenetet hordoz a világban zajló folyamatokról. A világbajnokság távolról legjelentősebb üzenete azonban a sport ünnepe, a labdarúgás fesztiválja, a játék szépsége volt. Maga a fantasztikus döntő volt a legjobb, legszebb, legfelemelőbb üzenet.