Láncreakció

Majdnem megduplázódott a fegyver-kereskedelem világszinten Oroszország tavalyi Ukrajna elleni katonai agressziója nyomán, derül ki a stockholmi székhelyű nemzetközi békekutató intézet éves jelentéséből. A svédországi intézet harminc éve készít hasonló tanulmányokat, idei jelentésénél megjegyezvén, hogy a fegyverkezés mértéke számos tranzakció titkosságára, illetve illegalitására való tekintettel minden valószínűséggel jelentősebb, mint azt az elérhető adatok mutatják.

A fejlemény cseppet sem meglepő, nagyon is várható volt, hogy az orosz agresszió fegyverkezési láncreakciót indít el. Ez már a „speciális katonai hadművelet” tavaly februári kezdete után nyilvánvalóvá vált: Németország 100 milliárd eurós hosszú távú hadsereg-fejlesztési programot jelentett be, a legtöbb európai ország szintén növelte hadi kiadásait. A fegyverkezés leginkább Európában növekedett, legnagyobb mértékben Norvégia és Lengyelország növelte hadi kiadásait, a legtöbb fegyver pedig nyilván Ukrajnába jutott. Az addig a világméretű fegyverimport szempontjából teljesen jelentéktelen Ukrajna a világ harmadik (és Európa első) fegyver-importőrévé vált, Katar és India mögött.

A svéd intézet jelentése csupán a tavaly óta nyilvánvaló tendenciát tükrözi, illetve számszerűsíti. Putyin agressziója nem maradhatott következmények nélkül, Európa kénytelen volt feladni hosszas struccpolitikáját, és tudomásul venni az orosz veszélyt.

Putyin lerombolta Gorbacsov örökségét. A tavaly elhunyt nagy reformátor ugyanis a fegyverkezés visszaszorításáért, a békéért és a kölcsönös bizalomért szállt síkra. Egyoldalúan 500 000 fővel csökkentette a hadsereg számát, visszavonta a szovjet csapatokat Kelet-Németországból, Lengyelországból, Csehszlovákiából és Magyarországról, számos fegyverkorlátozási egyezményt kezdeményezett és kötött meg az amerikaiakkal, egyszóval a béke érdekében cselekedett. A válasz sem maradt el, az USA és Európa is jelentősen csökkentette hadi kiadásait: az Európában lévő amerikai katonák száma 100 000-re csökkent (abból 35 000 Németországban), miközben 1989-ben csupán Nyugat-Németországban 250 000 amerikai katona állomásozott, a Kelet-Németországban lévő 350 000 szovjet katona egyensúlyozására. A legtöbb európai ország – beleértve Romániát is – törölte a sorkötelezettséget, háborús fenyegetettség hiányában nem kell többé nagy és költséges hadsereget fenntartani, elég egy kisebb, profi alakulat, ez volt az általánossá vált elképzelés. A hadiipari termelés is drasztikusan csökkent, olyannyira, hogy csak most döbbentek rá, hogy az egész európai hadiipar nem képes annyi töltényt legyártani egy hónap alatt, amivel Ukrajna egy heti szükségletét fedezni lehetne! Thierry Breton EU-s belpiaci biztos például hétfőn leszögezte, hogy emiatt gyors lépésben kell növelni az ilyen kapacitásokat Európában Ukrajna megsegítésére. Amikor Obama még udvariasan kérte a védelmi kiadások fokozatos növelését 2%-ra az európai NATO-tagországoktól, a nyugatiak – Berlinnel az élen – durván elutasították Washington kérését, s ezen később sem változattak, amikor Trump az asztalra csapva követelte azt. Amit nem sikerült a Fehér Háznak, az sikerült a Kremlnek: rávette a csökönyös nyugat-európaiakat a fegyverkezési kiadások növelésére. A kelet-európai országok ugyanis teljesítették az amerikaiak kérését.

Ukrajna katonai lerohanásával Putyin megfordította az évtizedes tendenciát, és fegyverkezési láncreakciót indított el. A civilizált világ nem nézhette ölbe tett kezekkel, ahogy az oroszok támadást, segíteni kell, hogy az ukránok megvédhessék magukat, és minél több ártatlan életet mentsenek meg. Még rágondolni is rossz, mekkora lenne a kár, hány ártatlan ember pusztulna el, ha az ukrán légvédelemnek nem lenne mivel védekeznie, és minden orosz rakéta célba érne.

Az orosz veszteségek is jelentősek, Putyin mégsem hajlandó a béketáborhoz csatlakozni, és leállítani a mészárlást és a fegyverkezési versenyt. Az orosz hadipart immár évek óta fokozatosan nagyobb sebességbe kapcsolja.

A béke Puytin akaratán múlik. Ő indította el a háborút és a fegyverkezési láncreakciót, és ő is állíthatja le, tűzszünet elrendelésével és a csapatok hazahívásával. Sem az USA, sem a NATO, sem az EU, sem az ENSZ – senki sem adhatja ki a parancsot az orosz hadseregnek a vérengzés leállítására. A parancs csakis Moszkvából jöhet. A békevágy Oroszországban is jelentős, legalábbis a nép körében.