Lengyel vétó

Ugyanolyan határozottan kell fellépni az EU-s imperializmus ellen, mint az orosz imperializmus ellen: a szokatlanul kemény megfogalmazás Mateusz Morawiecki, Lengyelország miniszterelnökétől származik, egy németországi újságnak adott interjúban mondta el.

Morawiecki szerint az EU csak látszatdemokrácia, a valóságban oligarchia, pontosabban a francia és német nagyhatalmi ambíciók eszköze. Párizs és Berlin az EU ’kezével’ igyekszik ráerőltetni érdekeit más tagországokra, ami nemcsak ellentétes a hivatalosan dicsőített tagországok közötti egyenlőséggel, de roppant veszélyes is, hiszen szembe fordítja egymással azokat.

Hasonlóan kemény kritikával rukkolt elő Jaroslaw Kaczynski, a PiS kormánypárt elnöke, sokak szerint Lengyelország valódi vezetője. A 2010-es repülőszerencsétlenségben elhunyt volt államelnök ikertestvére szerint Brüsszel zsarolással és az uniós szerződések durva áthágásával igyekszik jogtalanul kiterjeszteni hatáskörét a tagországok kárára, amivel Lengyelország szabadsága és függetlensége is veszélybe kerülhet. Kaczynski szerint Berlin saját nagyhatalmi vágyai miatt próbálja Brüsszelt felhasználva térdre kényszeríteni Lengyelországot, ugyanúgy ahogy Putyin próbálja Ukrajnával, csupán békés eszközökkel teszi, nevezetesen a Varsónak járó 35 milliárd eurós helyreállítási alap visszatartásával, mindenféle ürügyre hivatkozva. Adam Glapinski, a lengyel nemzeti bank vezetője még tovább ment, szerinte Lengyelország azért tüske Berlin számára, mert megakadályozza az Európa fölötti uralom létesítésére szőtt orosz–német elképzeléseket.

Roppant keserű történelmi tapasztalataik alapján a lengyelek nagyon gyanakvók az orosz–német együttműködésre. 1772-ben, 1793-ban, 1795-ben és 1939-ben az oroszok és németek négyszer osztották fel maguk között Lengyelországot, golgotai szenvedést okozva ezzel a lengyel népnek. Megtörni azonban egyik sem tudta, a lengyelek még a legreménytelenebb helyzetben is konokul küzdöttek a két óriás ellen, mint Dávid egyszerre két Góliát ellen. Az utóbbi évtizedek egyre szorosabb orosz–német energetikai együttműködést is „energetikai Ribbentrop–Molotov-paktumnak” tekintették, s minden áron próbálták megakadályozni azt. Ami Varsónak – és Washingtonnak (!) – nem sikerült, az sikerült Putyinnak: az Ukrajna elleni háborúval az orosz energiafüggősség visszaszorítására kényszerült Berlin.

Putyin ukrajnai háborúja átrendezte az európai politikát, Berlin kénytelen volt hamut szórni a fejére, a német energetikai, biztonsági és katonai politikában 180 fokos fordulat következett be. Ukrajna elsőszámú segítőjeként Lengyelország világszerte csodált erkölcsi magaslatba emelkedett, a Putyin-rendszert következetesen felpumpáló Németország pedig morális szakadékba. Az EU mégsem Németországtól tartja vissza a helyreállítási alap pénzforrásait, holott ezer százalékban indokolt lenne, hanem a több mint 5 millió ukrán menekültet befogadó és róluk gondoskodó Lengyelországtól (és Magyarországtól). Holott nem Varsó, hanem Berlin az, amely az EU-val fizetteti saját felelőtlenségének, balliberális ideológiai túlfűtöttségének és nagyhatalmi ambícióinak számláját. A 2015-ös migránsválságot Berlin idézte elő, amikor nem tudott megbirkózni annak következményeivel, másokra akarta hárítani a problémát a migránskvótával. A minapi 15%-os energiaspórolási EU-s stratégiával a többi uniós tagország húzza ki Németországot saját felelőtlensége következményéből. Sőt, sokak szerint a szerencsétlen Ukrajna mosatni szörnyűséges szenvedése is Berlinnek és Párizsnak „köszönhető”, közvetítőként 2014 óta jóformán csak a megtámadt Kijevre helyeztek nyomást, hogy tegyen engedményeket, az agresszor Moszkvára viszont nem, ami jócskán felbátorította Putyint.

Mindezek ellenére az EU-nak nem Berlinnel – vagy Párizzsal – gyűlt meg a baja, nem őket állítja sarokba a helyreállítási alapok visszavonásával, hanem Varsót és Budapestet. Brüsszel csak a lengyel és a magyar jogállamiság állítólagos problémái miatt aggódik, azok ellen lép fel, az összehasonlíthatatlanul súlyosabb, sorozatos német aljasságokért – csodával határos módon – viszont nem. Na ebből elég, üzenik határozottan Varsóból. Amennyiben Brüsszel nem folyósítja a helyreállítási alapból neki törvényesen járó pénzösszegeket és további nyomást gyakorol, akkor „Lengyelország kénytelen lesz elővenni a nehéztüzérséget, és válaszolni”, szögezte le Krzysztof Sobolewski, a lengyel kormánypárt főtitkára. Vagyis megvétózni minden uniós kezdeményezést, amivel megbénítaná az EU-t. A labda a nyugatiak térfelén pattog.