Emlékfosztó jubileumi kiadvány
Nemrég került a kezembe a temesvári Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceum fennállásának 20-ik évfordulóját ünneplő kétnyelvű kiadvány. A tanintézet két évtizedes közelmúltját összegző alkotás megjelenése örömmel töltött el, azonban amikor beleolvastam, keserű érzések kerítettek hatalmukba.
Többek közt örömmel olvastam Ft. Szabó Péter kanonok, zimándújfalusi plébános, egykori iskolaigazgató visszaemlékezését, miszerint „az igazgató és a növendékek első közös sikerélménye a Sztupár Zoltán vezette kórus volt. Az énekkar sok meghívásnak tett eleget, nagycsütörtökönként rendszeresen énekelt orgonakíséret nélkül a Szent György székesegyházban, olajszenteléskor a püspöki nagymisén latin nyelvű gregoriánt adtak elő”.
Ezt követően nem kis meglepetésemre a könyv 115. oldalán „A Temesvári Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceum kórusának fellépései” címszó alatt ez áll: A kórust 1992-ben Ft. Szabó Péter és Sztupár Zoltán zenetanár alakította, az első fellépésre azonban csupán 2005. június 9-én került sor. Ez nem felel meg a valóságnak, hiszen az énekkart megalakulásától 1996-ig irányítottam és vezettem, és számos fellépésünk volt: 1993. január 31-én álltunk először közönség elé, a temesvári erzsébetvárosi templomban Kodály Zoltán Magyar miséjével; 1994. május 19-én először énekeltünk gregorián misét új helyszínen, a Notre-Dame nővérek józsefvárosi zárdatemplomában. 1995 nagyhetében a Szent György székesegyházban léptünk fel, nagycsütörtökön és nagypénteken. Ez utóbbi alkalommal a Missa Angelist mutattuk be a püspöki nagymisén. Mindezt több visszaemlékezés is tanúsítja. Msgr. Kräuter Sebestyén korabeli megyéspüspök a piarista templombeli fellépésünkkor kiemelte, hogy a felcsendülő ének történelmi jelentőségű, hiszen az ötven évvel ezelőtt, a kommunista hatalom által betiltott Piarista Főgimnázium múltját és most újraéledő jelenét köti össze. Való atya, a püspökkel miséző piarista pap a mise keretében köszönte meg a kórus szolgálatát, mondván: „Szépen énekeltetek. Úgy éreztem magam, mint egykor, a piarista gimnáziumban”.
Az öt évtizedes kényszerű némaság után az általam vezetett férfikar fellépett a piarista, az erzsébetvárosi, a józsefvárosi zárdatemplomban és a máriaradnai bazilikában. A kiadványban álló adatokkal ellentétben a kórus nem 2005. december 14-én, hanem 1995. december 5-én lépett fel először a temesvári egyházzenei fesztiválon, ahol jelen volt Msgr. Kräuter Sebestyén püspök, Msgr. Böcskei László egykori vikárius, jelenleg nagyváradi megyéspüspök, Ft. Szabó Péter iskolaigazgató és a Gerhardinum szinte teljes tanári kara.
Az énekkart 1998-ban szüntették meg (az 1996–1998. közötti időszakról sem olvashatunk adatokat), és 2004-ben indították újra. A fentiek megírására sem személyes sértettség, sem kicsinyes hiúság nem vezetett. Remélem, hogy nem rosszakarat, csupán a véletlen, netán szerkesztési figyelmetlenség áll az adatok pontatlanságának hátterében. Mindezt azért tettem szóvá, mert a tények fontosságában hiszek. Szeretném, ha a neves piarista főgimnázium jogutódjaként működő Gerhardinum múltját valódi adatok alapján örökítenék meg. Ha kérték volna, örömmel bocsátottam volna az adatokat a szerkesztők rendelkezésére. Másrészt az egyházzene iránti családi elkötelezettségem is erre kötelez, nagyapám, Wittmann Pál 1920–1930 között az erzsébetvárosi kórus, illetve 1930-tól 1983-ig a millenniumi templom karnagya volt, nagybátyám, ifj. Wittmann Pál piarista diák volt, 1947-ben bekövetkezett haláláig orgonistaként játszott, édesapám, Sztupár Sándor zenetanár Máramarosszigeten volt piarista diák, édesanyám, Wittmann Cecília munkásságát is ismerik a temesváriak. Felelősségemnek tartom ezért, hogy szóvá tegyem: ez a kiadvány nemcsak a jelennek, hanem a jövőnek is szól. Évtizedek múltán mi már nem leszünk, hogy helyesbítsünk, s a temesvári helytörténészek forrásmunkának tekinthetik majd a jubileumi emlékkönyvet. Éppen ezért szeretném, ha a régi évkönyvek mintájára készülnének a hasonló kiadványok, és kívánom, hogy a 25. évfordulót köszöntő könyvecske a tények szigorú számbavételével készüljön el, mindannyiunk megelégedésére és a jövő nemzedékek okulására.
Tisztelettel Sztupár Zoltán,
a zenetudományok doktora, a Temesvári Ion Vidu Művészeti Főgimnázium tanára
Tisztelt olvasók!
Nagy megdöbbenéssel vettük tudomásul Sztupár Zoltán, a Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceum egykori zenetanárának és kórusvezetőjének levelét, hogy elszomorodott az iskola fennállásának 20 éves jubileuma alkalmából készült évkönyv hiányosságain. Ezzel nem szerettük volna senkinek a munkáját mellőzni vagy nem megfelelő módon értékelni. A szervezőknek ez egyáltalán nem állt szándékában.
Amikor felmerült egy esetleges évkönyv gondolata, akkor igyekeztünk átnézni az iskola levéltárát. Felvettük a kapcsolatot az egykori igazgatókkal, spirituálisokkal és tanárokkal. Évkönyvünk az írott és a szóbeli emlékekre hagyatkozott. Az évkönyv összeállítását egy önkéntes tanári csoport vállalta magára. Sajnos, Sztupár tanár úr tevékenységéről semmiféle dokumentáció (oklevelek, cikkek és fényképek) nem maradt az iskola levéltárában. Ezért az ő tevékenységéről csak egy pár szóban szóltunk. Az 1992. évi kórusalapítás adata megjelent nyomtatott formában és a jubileumi ünnepségen felolvasott iskolakrónikában is. Az évkönyv szerkesztői írásukban megörökítették a második kórusalapítást is és ezt követően a kórus későbbi fellépéseit. Az 1992–1996 közötti, illetve az 1998-ig tartó tevékenységek sorozatát sajnos, nem állt módunkba megszerezni.
A jubileumi ünnepséget és az évkönyv kiadását megelőzően igyekezett a szervezőbizottság felvenni a kapcsolatot Sztupár tanár úrral, de sajnos, ez nem sikerült. Telefonon is megkerestük, de erre sem kaptunk választ. A Heti Új szó hasábjain is megjelent az ünnepséget megelőző hetekben a jubileumi megemlékezésre mindenkinek szóló általános meghívó.
Ez úton szeretnénk még egy kiegészítést megemlíteni. A jubileumi évkönyvből kimaradt egy, az iskola kezdeteiről szóló anyag. Az első felvételi vizsga Halász Ferenc kinevezett igazgató vezetése alatt történt 1992 nyarán a Bartók Béla Elméleti Líceumban.
Az iskola szíves elnézést kér az érintett személyektől. Nagyon sajnáljuk ezt a nem széndékosan történt hiányosságot. Az iskola nevében megköszönjük áldozatos munkájukat.
Isten bőséges áldását kívánva,
Jakab Ilona és Ft. Szabó Péter
Hozzászólások