Magyar kártya

Járvány idején is előkerült a magyar kártya. Szerdán Klaus Iohannis államelnök játszotta ki, méghozzá a legalpáribb, Vadim-„stílusban”. A székely autonómia ügye csapta ki a biztosítékot az államfőnél, melynek a tervezetét a képviselőház hallgatólagosan elfogadta, ám a szenátus a maga rendjén elutasíthatja (ahogyan meg is tette szerdán délután), de az államelnök is visszafordíthatta volna (ha netán valami csoda folytán a szenátus megszavazta volna), akár az Alkotmánybíróságon vétózva meg. Azzal még a törvény előkészítői is tisztában vannak, hogy semmi esély az autonómia-törvény elfogadására. Vagyis meg lett volna minden lehetőség arra, hogy szépen, csendben intézzék el az ügyet, a románok akarata szerint.

Az általában megfontolt és mérsékelt Iohannis azonban mégis a PRM-t felidéző hisztérikus hangnemben szólalt meg, az autonómiaügyet amolyan bunkósbotként használta fel a PSD ellen. Sőt, Orbán Viktor magyar kormányfőt is belekavarta az ügybe, azt inszinuálva, hogy a kulisszák mögött megalkudott Ciolacu PSD-elnökkel Erdély magyaroknak való átadásáról. Súlyos vádak, melyeket felelős politikus nem tehet meg, legalábbis komoly bizonyítékok nélkül. Arról nem is beszélve, hogy még a Székelyföld (3 megye) autonómiájának az elfogadása sem jelenthetné Erdély (azaz 16 megye) átadását. Az autonómia Bukarestben ugyan mumusnak számít, az erdélyi szász Iohannisnak azonban tudnia kellene, hogy saját nemzeti közössége éppenséggel ilyen autonómiával rendelkezett hosszú évszázadokon keresztül, annak elvesztése pedig idővel a szász közösség Erdélyből való eltűnéséhez vezetett.

Szomorú, hogy Klaus Iohannis „katolikusabb, mint a pápa” az egységes román nemzetállam tűzzel-vassal való erőltetése és a kisebbségi jogok kibővítésének elutasítása szempontjából. Ezzel végképp elásta magát az erdélyi magyarság szemében.

Enyhítő körülményként szóba jöhetne, hogy a koronavírus-járvánnyal való küzdelem felőrölte idegeit, és felrúgta politikai számításait. De hát maga Iohannis és a PNL ment bele az eleve kétséges kimenetelű, előrehozott választások című politikai hazardjátékba. Számításuk nem jött be, s parlamenti többség hiányában most a PNL úgy kell táncoljon, ahogy a PSD fütyül, a kormányzás felelősségével a hátán. Fölöttébb kellemetlen helyzet a PNL számára, de hát ők maguk – és Klaus Iohannis – manőverezték magukat ide.

Iohannis szerdán olajat öntött a tűzre. A magyar kártyát a budapesti román nagykövet már néhány nappal ezelőtt kijátszotta, amikor beavatkozott a magyarországi belpolitikába. Ahelyett, hogy köszönetet mondott volna a Magyar Kormánynak, hogy Erdélybe is juttatott ingyenesen egészségügyi felszereléseket, a Magyar Kormányt kritizáló Szabó Tímea oldalára állt. Iohannis tovább ment, személyesen támadva Orbán Viktort. Budapest alighanem kénytelen lesz válaszolni erre a durva támadásra, a román–magyar viszony pedig tovább romlik. Országon belül és a két ország között egyaránt. Holott a világjárvány nehéz idején ez úgy hiányzik, mint mókusnak az erdőtűz!