Megszámláltatott… és kevésnek találtatott?

Nem szeretném elkiabálni, de a jelek arra mutatnak, hogy az idei népszámlálás hatalmas fiaskó. Sem az összlakosság, sem a nemzetiségi, vallási megoszlás, az anyanyelv vonatkozásában nem kapunk hiteles, de még megközelítően pontos képet sem. Pedig ez nagyon fontos lenne, nemcsak a minket, kisebbségieket érintő kérdésekben, a voltunk, vagyunk, leszünk összefüggésben.

Valahogy akadozott, nem ment, s ott, ahol igen, ott is ugyancsak nyikorgott ez a népszámlálási „gépezet”.

Az emberek többségének figyelmét mifelénk az idei nyáron más köti le: háború a szomszédságban, infláció, drágaság, 1946 óta nem tapasztalt aszály, ismét erőre kapó világjárvány… Ebben a miliőben az átlagember örül annak a bizonyos luknak az alfelén, nem hogy kitárulkozzon arról, miként él, milyenek a lakáskörülményei, mi az anyanyelve, vallása, hite.

Arra bizonyára túl kevesen gondolnak, hogy az ország jövője szempontjából nagyon fontos adatokról van szó. Ez tény. Az átlagember azonban gyanakvó. „Teljesen kiszolgáltatom magam, mindent tudnak rólam a ’szervek’ – panaszolja egy idős ismerősöm. – Olyan, mintha meztelenül állnék faggatóim előtt.”

Hm, ha arra gondolok, hogy ez a gyanakvás, félelemérzet a múlt rendszerben vált természetünk, viselkedésünk részévé, akkor nem is csodálkozom.

A fiatalok, e rendszer szülöttei sem látnák másképp?

Ez erősen elgondolkoztató.

A minap egyik ismerősömnél járva idevágó beszélgetést hallok a folyosón. Idősebb hölgy, a számlálók egyike ül a lépcsőn, és a kezében lévő táblagéppel bajlódik. Két szomszéd lakása ajtajában, papucsban állva diktálta az adatokat. Egyikük sem invitálta be a „biztost”. Legalább a konyhába. Látszik rajtuk, hogy szeretnének mielőbb túl lenni a kérdezősködésen. Fiatalok, kisujjukban lehet a modern számlálási adatokat gyűjtő „kütyű” kezelése, de, mindezek ellenére úgy tűnik, eddig még nem éltek a lehetőséggel, ha úgy tetszik, állampolgári kötelességükkel.

Apropó, úgy tűnik, ez a modern számlálási mód, az egész országot érintő előlegezett kormányzati bizalom, elsietett volt.

Még nem tartunk ott, hogy számítógépen közöljük adatainkat. Legalábbis az ország bizonyos részein. Egyes társadalmi rétegekben.

A médiákban közölt adatok szerint még rengeteg hely van, ahol a lakosság számottevő része nem számláltatott meg. Rengetegen dolgoznak külföldön, igen sokan kétlakiak. Talán mégis célravezetőbb lett volna a „megelőlegezett bizalom” helyett a házhoz jövő számlálóbiztos fogadása.

Ez a módszer túl nagy falatnak bizonyult. A hosszabbítás, a minden oldalról jövő segítség a 24. órában sem sokat változtatott a helyzeten. Az eredmények is olyanok lesznek, amelyekből aligha lehet messzire menő következtetéseket levonni.

Még egy elszalasztott lehetőség arra, hogy tisztában legyünk jelenünkkel, és bizalommal jövőnk iránt.