Menekülés

Négy nappal korrupciós dossziéjának ítélethirdetése előtt Dan Voiculescu lemondott a szenátusból. Hivatalosan azért, mert a szenátus jogi bizottsága nem fogadta el javaslatát, hogy szigorúbban büntessék a pénzügyi sikkasztást.

Fölöttébb furcsa indok, mivel csak egy szakbizottság utasította el javaslatát, a szenátusban, akárcsak a képviselőházban Voiculescu USL-je többséggel rendelkezik, akaratát tehát simán keresztül vihette volna.

Voiculescu „becsületbeli lemondása” inkább menekülés. Menekülés az igazságügy elől.

Pénteken a Legfelsőbb Bíróságnak ítéletet kellene hoznia az agrárkutató intézet privatizációja ügyében. Melyet Voiculescu cégbirodalma nem egészen 105 ezer euróért szerzett meg gyanús körülmények között, miközben valós értéke 7,9 millió euró volt, ahogyan azt a Legfelsőbb Bíróság szakértői vizsgálata megállapította.

Năstase és Vîntu végérvényes, illetve Cătălin Voicu PSD-s szenátor első fokú, szabadságvesztésre való elítélésének precedensei után a PC tiszteletbeli elnöke aligha számíthat elnéző bánásmódra a Legfelsőbb Bíróság részéről. Szenátorként perét azonban ezen igazságügyi fórum tárgyalja. Egyszerű polgárként pere a bukaresti törvényszékre kerül, amelynek elölről kell kezdenie az egész procedúrát, Voiculescu pedig időt nyer. Talán kihúzhatja az elévülésig. Kedvezőtlen ítélet esetén pedig további két fellebbezési lehetőség áll rendelkezésére: a fővárosi táblabíróságon, illetve a Legfelsőbb Bíróságon, míg a jelenlegi tényállásban csak a Legfelsőbb Bíróság 5 tagú testületénél fellebbezhet.

Az előbbi precedensek jelzik, hogy az igazságügy jó irányban halad, lerombolódni látszik a vagyonnal, hatalommal és befolyással rendelkezők érinthetetlenségének mítosza.