Munkahely-politika

Ha az embernek nincs munkája, semmije sincs, mondja mintegy sorsa summázataként a középkorú, de a nyugdíjtól még több évnyire lévő hölgy, aki – nem gyorstalpalón szerzett – egyetemi diplomájával évek óta olyan munkát végez egy multinál, amelyet egy valamelyes kézügyességű, néhány osztályos végzettségű fiatal lány könnyedén megtanul egy hét alatt. 

Kora hajnalban csörög az óra, ha az első váltásban dolgozik, hogy vidékről eljusson a városi gyárba (szerencse: a cég állja a szállítást), tavasztól őszig fenn jár a nap, amire az éjszakai váltásból hazaér.

De ha az embernek nincs munkája, semmije sincs. Illetve csak azoknak van, akik csalnak, lopnak, garázdálkodnak. De azok, szerencsére, mégis csak az elenyésző kisebbség.

A napokban majdnem pontosan egy időben kintről is, bentről is hír érkezett arról, hogy nekifognak az egyesült Európa és benne Románia munkahely- és munkaerő-politikájának kidolgozásához. Az Unió kicsit másképp nevezi, de a lényeg azonos – bár mindkét program egyelőre ismeretlen, a hazait az illetékes miniszter szerint ezen a héten teszik közzé –: munkahelyet teremteni az Unióban jelenleg 23 millió körüli, nálunk, a március végi helyzetet rögzítő, a hivatalos statisztikai adat szerint 454,5 ezer személy számára.  

Biztosan nem lesz könnyű, hiszen egyik vezetője szerint a Világbank régiói közül a válság Kelet-Európát és Közép-Ázsiát sújtotta a legkeményebben, a gazdaság élénkülése itt gyengébb volt, mint más térségekben, s itt a fenyegető hitelválságban a fellendülés üteme nemhogy gyorsulna, inkább lelassul idén. Hátha téved – remélhetnénk –, vezető politikusok, közgazdászok, bankárok elvégre sokszor melléfogtak prognózisaikkal az utóbbi években. De ugyanilyen szellemben nyilatkozik a Nemzetközi Valutaalap elnök asszonya is, aki szerint 2012 kilátásai igen szerények. Jóllehet a napokban a washingtoni összejövetelen a G20-ak – a világ legfejlettebb gazdaságú és feltörekvő országainak – pénzügyminiszterei mintegy 430 milliárd dollárral növelték hozzájárulásukat a Nemzetközi Valutaalap rendelkezésére álló pénzhez, amely így meghaladja majd az ezer milliárdot. Erre az iszonyú, de mégis kevés összegre nem lenne szükség, ha nem volna nagy baj.