Négyek

Volt idő – igaz, rövid –, amikor a külföldi sajtó arról cikkezett, hogy „Románia gazdasága dübörög”. S ha gazdaságilag jól megy egy országban, de legalábbis a jó irányba halad, az egyéb problémák kevésbé súlyosnak tűnnek.

Válság idején éppen fordítva, a kisebb gondok is nagyobbnak látszanak, és előjönnek esetleg mondvacsináltak is. Miként az emberek, az államok is szeretik másra terelni bajaik okát.

Mostanában arról ír a külföldi sajtó, hogy az Európai Unió négy tagországa – köztük Románia – a „hátsó ajtón” igyekszik becsempészni az Unióba oda nem valókat. Románia esetében a volt szovjet-Moldova, a kontinens legszegényebb országainak egyike lakosairól van szó: Románia megnyitotta számukra állampolgárságának, s ezzel a Nyugat felé továbbmenés, az ottani gondok súlyosbításának lehetőségét is. A „négyek bandájának” további tagjai az ugyancsak állampolgárságot ígérő Magyarország (a romániai, szlovákiai, szerbiai, ukrajnai magyaroknak – ez utóbbi két országbeliek az Unión kívüliek), Bulgária (az Unión kívüli macedóniai és törökországi bolgároknak), Spanyolország (azoknak a spanyoloknak, akiknek felmenői a polgárháború, a Franco-diktatúra idején Kubába, Közép- és Dél-Amerikába menekültek).

Ami az érintetteknek régi sérelmek kiküszöbölése állampolgárságuk meg- vagy visszaadásával, másoknak sérelmek forrása.

Az ilyenfajta nézeteltérések mondhatni törvényszerűek, amíg az EU tagországai között nagyok lesznek a gazdasági, megélhetési különbségek – válságban különösen. Románia számára ma valóságos áldás, hogy állampolgárai százezerszámra Olaszországban, Spanyolországban, Németországban, Angliában stb. dolgozhatnak, mert nem terhelik az itthoni, rendkívüli szűkös szociális költségvetést a munkanélküli segéllyel, sőt, jelentős összegeket hoznak haza, amit aztán itthon költenek el. Hogy most, a gazdasági válság idején, amikor minden ország küzd a maga munkanélküliségével, költségvetésének gondjaival, mindez feszültségeket okoz, az nyilvánvaló. Az igazi gondot azonban azok jelentik – bőven van rá példa az utóbbi esztendőkből, de az utóbbi hónapokból is –, akik tulajdonképpen nem dolgozni mennek Európába, és jelenlétükkel, viselkedésükkel valóban terhet jelentenek az illető országok számára.