Nem kell minden nyelven tudni

A miniszterelnök – brüsszeli útjára célozva – azt nyilatkozta: az elmúlt napokban beszélt angolul, franciául, portugálul, olaszul, de sajnos, németül nem beszélt, mert nem ismeri, bár világos, hogy ezt a nyelvet meg kell tanulni a mai Európában.

Mire következtet a fentiekből a közönséges halandó?

Hogy Románia miniszterelnöke nyilván tud az említett nyelveken, ami nagyon szép, nagyon jó, és nagyon meg vagyunk vele elégedve. Főleg ha azzal vetjük össze, hogy Románia valamikori botcsinálta tanügyminisztere, állítólag, azt mondta: „egy nyelvet se tudok a románon kívül, s lám, mégis miniszter lett belőlem”.

A kormányfő azonban bebizonyította, hogy nem beszéli jól a diplomácia nyelvét, még akkor sem, ha az angol vagy francia.

A diplomácia éles és finom fülei ugyanis azt érezték ki a francia nagykövetségen Franciaország nemzeti ünnepén elhangzott nyilatkozatából (amelyben az is elhangzott: Románia frankofon és frankofil ország, s ő büszke francia tudására), hogy mindez szúrás volt Angela Merkel  német kancellár felé, Ponta ugyanis nem ért egyet a miniszterelnök asszonynak a Romániában történtekkel kapcsolatos álláspontjával. Merkel asszony szerint ugyanis „a jogállamot elfogadhatatlan módon megsértették” Romániában. A „sajnos, nem beszélek németül” tehát úgy is értelmezhető, hogy „nem beszélek egy nyelvet a német kancellárral”, „nem értek szót vele”. Így értelmezte a bukaresti német nagykövet is, aki megjegyezte: az EU-ban elég angolul és franciául beszélni, a németekkel úgy is lehet.

No meg, ha valaki mégse, rég kitalálták a tolmácsot.  

És kitalálták, ugyancsak régen, a diplomácia nyelvét, amelyet azonban nemcsak a diplomatáknak, hanem a politikusoknak is üdvös elsajátítaniuk. Főleg ha európai politikusokkal beszélnek, akik nem szoktak hozzá a Dâmbiţa-parti nyelvezethez.