Népirtás

A történelmet a győztesek írják. Németország például nem győz bocsánatot kérni 1945 után, újabb és újabb kárpótlásokat fizet, a népbe eluralkodott a bűntudat. A németek szenvedése azonban tabu maradt.

Szombaton Drezdában 20.000 ember alakított élőláncot a 65 évvel ezelőtti szőnyegbombázás áldozataira megemlékezve. Melyet a nyugati sajtóban egyre gyakrabban „dresdner bombenhollocaust”-ként említik. A brit és amerikai légierő 35-40 ezer időst, asszonyt és gyereket – na meg a gyönyörűséges szász fővárost – pusztított el. Népirtás a javából. Az eszméletlen barbárságért azonban London és Washington még bocsánatot sem kért, nemhogy számonkérésre, netán kártérítésre került volna sor. Az 1945-ben Közép-Európából kiűzött 15 millió németről sem illik beszélni, noha a történelem legnagyobb etnikai tisztogatása volt, melyet ráadásul 2 millióan nem élték túl.

A győzteseket nem vonják felelősségre. Vagy mégis?

Tegnap Lengyelország államilag csatlakozott néhány polgára jogi keresetéhez, mely azt követeli az Emberi Jogok Európai Bíróságtól, hogy nyilvánítsa népirtásnak a Szovjetunió 1940-es Katyini mészárlását. Mert bizony népirtás volt, amikor az NKVD több, mint 20.000 hadifogoly lengyel tisztet gyilkolt meg, bármilyen jogi eljárás nélkül! Moszkva csak 1990-ben ismerte el Katyint, addig a németek nyakába varrta. Népirtási jellegét azonban most sem fogadja el.

Holott aljasabb dolgokat is tett. Kelet-Lengyelország megszállása után 0,5/1,5 millió embert (az adatok eltérnek) deportált Szibériába 1939 és 1941 között, s csak 10%-uk tért vissza a háború után! Az 1940-ben megszállt balti országokból 125 ezret, Beszarábiából, pedig 30 ezret deportált, nagy többségük soha sem tért vissza. Mégis a baltiakra, ukránokra és románokra mutogatnak, mert – ezek után – felszabadítóként fogadták a Wehrmachtot.

A szovjetek – számokban máig tisztázatlan – emberiség elleni bűncselekményi bőven kimerítik a népirtás fogalmát, főleg hogy a megszállt népek elitjének fizikai megsemmisítését, a nemzetek hátgerincének megtörését célozta.

65 évig a hatalom joga érvényesült. Európa azonban egyre kevésbé tűri el a győztesek gaztetteinek eltitkolását. Talán eljön a jog hatalmának ideje is?