Nyolcmilliárd

Kedden, 2022. november 15-én elérte a nyolcmilliárdot a Föld népessége, jelentette be az ENSZ. Kevesebb, mint fél évszázad alatt megduplázódott, a 4 milliárdos szintet ugyanis 1974-ben regisztrálták. Azóta tizenvalahány éven belül további egy milliárddal növekszik: az 5 milliárdot 1987-ben, a 6 milliárdot 1999-ben, a 7 milliárdot pedig 2011-ben lépte át az emberiség.

A kedden elért nyolcmilliárdos szint történelmi csúcsnak számít, soha korábban nem élt egyszerre ennyi ember a Földön. Ami immár a népességnövekedés fenntarthatóságát kérdőjelezi meg, mivel bolygónk erőforrásai és tartalékai korlátoltak, az egyre népesebb emberiség óriási terhet jelent. Úgy, hogy az ENSZ becslései szerint már most is az emberiség több, mint 10%-a, vagyis 830 millió ember krónikusan alultáplált, más szóval éhezik. A szám alighanem növekedni fog, a népességrobbanás ugyanis nem a fejlett országokban, hanem a harmadik világban, Ázsia és különösképpen Afrikában zajlik, a szegény országokban. Míg a történelem során a népesség jólétben szaporodott, az utóbbi évtizedekben éppen ellenkezőleg, a nyomorban növekszik rohamos léptekkel.

1974-ben, a négymilliárdos szint elérésénél Európa összlakossága 670 milliónál valamivel több volt, manapság pedig valamivel kevesebb, mint 750 millió. Fél évszázad alatt tehát 11%-kal növekedett. Ráadásul a növekedés csak kis mértékben alapul a természetes szaporulatra, a hetvenes évektől kezdve Európa szinte minden országában a növekedést felváltotta az apadás: a természetes fogyás elsőként Németországban köszönt be 1972-ben, majd Magyarországon 1981-ben, a kilencvenes években egyre több országra vált jellemzővé, majd az ezredforduló után mindenütt, Írország kivételével, a zöld szigetnek nevezett ország ugyanis Európa egyetlenje, ahol az őshonos fehér keresztény lakosság természetes módon növekszik. Minden más – főleg nyugat-európai – országban, ahol a statisztika növekvő népességet mutat ki, a növekedés kivétel nélkül a bevándorlásra, illetve a már ott lévő bevándorlók rendkívül magas gyermekvállalására vezethető vissza. Az 1970-es évek derekától ugyanis több tízmillió (legalább 20 millió, de talán 30 is) ember vándorolt be Európába a harmadik világból, hogy pontosan hányan, azt erről szóló statisztikák hiányában nehéz megállapítani.

Afrika lakossága viszont robbanásszerűen növekedett ugyanebben az időszakban. 1974-ben olyan 400 millióan éltek a sötét kontinensen, ami az akkor elért négymilliárdos világszint kerek 10%-t jelentette. Manapság Afrika lakossága meghaladja az 1,4 milliárdot, ami a világnépesség kb. 18%-t jelenti és három és félszer nagyobb, mint az 1974-es szint. Az ENSZ szakértőinek becslése szerint az évszázad közepén Afrika lakossága megközelíti a 2,5 milliárdos szintet, az évszázad végére pedig a 4,1 milliárdot, a kontinens népességrobbanása ugyanis fokozódik, az éves természetes szaporulat már meghaladja a 12 milliót és folyamatosan növekszik. Az észak-afrikai arab világban is, de különösképpen a Szaharától délre lévő, úgynevezett Fekete-Afrikában! Vagyis a kerek nagyvilág legszegényebb térségében, amelyet ráadásul az éghajlatváltozás is jelentősen fenyeget. A helyzet olyannyira súlyos, hogy már az is felvetődik, hogy az évszázad közepére Afrika nagy része élhetetlenné válik. Vagy inkább azzá teszi az ottani lakosság.

Szöges ellentétben Európával, a harmadik világban és főleg Afrikában a népesség mennyiségi növekedése nem párosult minőségi javulással. A napóleoni háborúkat lezáró 1814–15-ös bécsi kongresszus és az első világháború 1914-es kitörése közötti aranykorban Európa népessége megduplázódott, kb. 225 millióról több mint 500 millióra. A növekedés reális mértéke azonban még nagyobb volt, az első világháború előtt ugyanis mintegy 45-50 millió európai vándorolt ki az Újvilágba, mindenekelőtt az USA-ba, további milliók pedig Oroszország európai területeiről az Ázsiában fekvő Szibériába. A nagy mennyiségi növekedés mellett azonban a lakosság életkörülményeiben is precedens nélküli javulás következett be. 1914-re lezajlott az ipari forradalom, kiépült a vasút, megjelent a villamosság és egyéb műszaki vívmányok, a lakásokban folyóvíz és csatornázás, az oktatás általánossá vált, a közegészségügy jelentősen előrehaladt a járványok legyőzésével, a városok arculata gyökeresen megváltozott egy évszázad alatt stb. Mindezeket önerőből fejlesztette ki. Afrikában (és a tágabb harmadik világban) ellenben az annál is nagyobb méretű népességrobbanás nem párosul minőségi előrelépéssel, noha annak elemeit nem kell feltalálni, csupán átvenni az európaiak által már feltaláltakat. A harmadik világ viszont nem képes erre, a növekvő népesség növekvő nyomorral párosul. A termőföld nem képes elég élelmiszert termelni ennyi embernek, az ipar és a szolgáltatási szektor gyermekcipőben jár, a kommunikációs hálózat nem épült ki, vagyis megélhetési lehetőséget sem biztosít a lakosságnak. A harmadik világ országai nem képesek annyi munkahelyet teremteni, mint ahányan aktív korúvá válnak, s a már így is milliós különbség aggasztó gyorsasággal növekszik. Aligha meglepő mindezek alapján, hogy az Európába irányuló illegális migráció fokozódik. Ketyeg a demográfiai időzített bomba.