Nyugati cinkosság

Zbignew Ziobro, Lengyelország igazságügyi minisztere szokatlanul kemény hangon vádolta meg Brüsszelt és Berlint – név szerint Schröder és Merkel volt kancellárokat – az ukrajnai háborúért és a lakosság példátlan szenvedéséért. Ziobro szerint Nyugat-Európa és különösképpen Németország felelőtlen politikája közvetve ugyan, de jelentős mértékben járult hozzá Putyin diktatorikus rendszerének megerősödéséhez. Emiatt szerinte Merkelt személyes felelősség terheli „egy olyan szörnyeteg létrehozása miatt, amely manapság nőket és gyerekeket gyilkol Ukrajnában”.

Bármennyire is keménynek tűnnek a lengyel miniszter vádjai, korántsem megalapozatlanok. Miközben Varsó és a balti országok kemény szankciókat szorgalmaztak Oroszország ellen a Krím-félsziget elfoglalása és Donbas megszállása nyomán, a nyugatiak nyomására Brüsszel csak vérszegény szankciókra volt hajlandó. Még 2014-ben a civil repülőgép oroszok általi lelövése sem késztette Brüsszelt keményebb lépésre. Éppen ellenkezőleg, Nyugat-Európa legtöbb országa tovább építette gazdasági kapcsolatait Oroszországgal, fokozta energetikai függőségét. Amikor Putyin államterrorizmust folytatott Ukrajna ellen, akkor 2015-ben Merkel az Északi Áramlat–2 földgázvezeték megépítésébe kezdett vele, nehezményezte Ziobro. S csökönyösen kitartott megépítése mellett, holott nemcsak a kelet-európai országok, hanem az USA is erőteljesen ellenezte! Trump elnök figyelmeztette az EU-t, hogy az orosz energiától való függősség nemcsak stratégiai gyengeséget okoz, hanem közvetve az orosz hadigépezet finanszírozását is. Berlin és Brüsszel azonban semmibe vette mindezen érveket, és kitartott politikája mellett. Nyugat abba az illúzióba ringatta magát, hogy Oroszország nem veszélyforrás, hanem potenciális partner, legalábbis gazdasági téren, s az orosz medvét meg lehet szelídíteni szorosabb kapcsolatokkal, mit sem törődve a kelet-európaiak vészharang kongatásával.

Eközben a nyugat-európai balliberálisok és mindenható médiájuk állandó jellegű üldözést folytatnak Magyarország és Lengyelország ellen ideológiai alapon. A moszkvai diktátorral oly elnéző Brüsszelben (és nyugati kancelláriákban) rengeteg időt és energiát fordítottak az utóbbi években Budapest és Varsó vegzálására, móresre-tanítására és megbüntetésére, mert nem volt hajlandó maradéktalanul alávetni magát a nyugati balliberálisok jogállamiságnak álcázott ideológiai rögeszméinek. A koronavírus-járvány visszaállítási alapjait (Magyarország esetében 7,2 milliárd, Lengyelországéban 36 milliárd euró) sem folyósítják, kizárólag ideológiai megfontolásokból. Holott Lengyelország például egy hónap alatt mintegy kétmillió ukrajnai menekültet fogadott be, és gondoskodik róluk, vagyis kétszer annyi emberről, mint amennyi illegális migráns érkezett 2015-ben egy egész év alatt Németországba menekültnek álcázva. Igaz, az ukránok befogadása nem jár különösebb problémával, beilleszkedésük nem okoz gondot, szemben a közel-keletiek és az afrikaiak óriási integrációs gondjaival. Brüsszel mégis visszatartja a Budapestnek és Varsónak jogosan járó pénzösszegeket, viszont naponta 600 millió és egymilliárd euró közötti összeget fizet Moszkvának az onnan származó földgázért, kőolajért és egyéb nyersanyagokért. Melynek jelentős részét Putyin az Ukrajnában gyilkoló hadigépezet finanszírozására fordítja!

Aligha meglepő mindezek alapján, hogy Zbignew Ziobro a diplomáciában szokatlanul keményen kritizálta, sőt vádolta Brüsszelt és Berlint. A nyugatiak hozzáállása nemcsak méltatlan, erkölcstelen és igazságtalan, de veszélyes is, már eddig is hozzájárulva Putyin hatalmának megerősödéséhez.