Stratégiát váltottak az oroszok Ukrajnában. Területszerző katonai offenzívák helyett az ukrán civil infrastruktúra elpusztítása lett a prioritás. Október dereka óta az oroszok mindenekelőtt a civil lakosságot szolgáló víz-, gáz-, fűtés- és áramhálózatokat célozzák, amelyeknek mintegy 40%-ban okoztak károkat. A helyzet drámai, nemcsak Ukrajnában. Milliók maradhatnak fűtés és alapvető szolgáltatások nélkül a tél küszöbén, olyannyira, hogy Kijevben kénytelenek melegítőközpontokat létrehozni a nélkülöző lakosság számára. Az orosz fegyverek amolyan Kőműves-Kelemen üzemmódba kényszerítették Ukrajnát: nappal javítja ki azt, amit az oroszok éjszakánként lerombolnak, de sajnos nem képesek mindent kijavítani, a rombolás üteme nagyobb, mint az újjáépítésé. Rombolni mindig könnyebb, mint építeni, s előbbiben Oroszország „nagymester”.
A szeptember végi nagy mozgósítás ellenére az oroszok kerülik a nyílt konfrontációt a jobban képzett, összehasonlíthatatlanul magasabb harci-morállal rendelkező és korszerű nyugati fegyverekkel felszerelt ukrán hadsereggel. Az ukrán hadsereg érzékeny pontjait – parancsnoki központok, kommunikációs rendszer, fegyverraktárak, utánpótlási útvonalak stb. – képtelenek hatástalanítani, az oroszok egyszerűen nem rendelkeznek olyan technológiával, precíz fegyverekkel és friss információkkal, amivel ezt megtehetnék. Erős, elszánt ukrán férfiakkal való megméretkezés helyett egyre inkább a hátországot, védtelen nőket, gyerekeket és időseket vettek célba, azok életét teszik pokollá.
Ráadásul Ukrajna jelentős bevételtől esik el a villamosenergia-export leállítása nyomán. Ezáltal a szenvedés tovább gyűrűződik, például a szomszédos Moldovába, amely drámai tél előtt áll. Ukrán áram nélkül Moldova komoly ellátási gondokkal szembesül, Moszkva földgázzal való zsarolása pedig padlóra küldheti az országot. Maia Sandu kétségbeesetten kér segítséget Romániától és az EU-tól a tél átvészelésére, az ottani civil lakosság hatszorosan többet fizet a földgázért, mint a romániai lakosság, noha az átlagjövedelmek feleakkorák, mint minálunk! S Moldova nem az egyetlen európai ország, melyet Moszkva a gázfegyverrel zsarol, számos más ország – beleértve Németországot – is hasonló kiszolgáltatott helyzetbe került, még ha kisebb mértékben is, mint a Pruton túliak.
Oroszország ismét bebizonyítja, mekkora kárt és szenvedést képes okozni a máskép gondolkodó országoknak, népeknek. Évszázadok óta ezt teszi. Oroszországtól mindig csak féltek, gyakran rettegtek a vele kapcsolatba kerülő népek. Az orosz ostor rendszeresen lesújtott a szomszédokra.
Segíteni viszont nem képes. Sem korábban, sem most. Oroszország sosem volt gazdasági, politikai vagy társadalmi modell mások számára (eltekintve néhány fanatikus kommunistától a huszadik század első felében), és technológiai szinten sem képes valamilyen ajánlattal előrukkolni. Oroszország csak elnyomást, lemaradást és szegénységet hozott bárkinek, aki a medve karmai közé került. Ezzel Kelet-Európában mindenki tisztában van saját tapasztalata alapján, ezért is igyekeztek a keleti országok oly kétségbeesetten a NATO és az EU karjaiba Moszkva nagy bánatára. Sőt, egyre több volt szovjet köztársaság is.
Három évtizeddel a hidegháború vége után Moszkva semmilyen politikai, gazdasági vagy tudományos-technikai ajánlattal sem volt képes előrukkolni, amivel magához csalogatná egykori belső vagy külső birodalmának országait. Egyetlen volt szocialista országot vagy volt szovjet köztársaságot sem szerzett vissza. Ellenben az EU és a NATO mágnesként vonzotta magához a Moszkva fél évszázados vasuralma alól felszabadult országokat, s továbbiak várakoznak a kapuban. Ukrajna számára is egyértelmű a választás, Oroszország csak szenvedést, pusztítást és elnyomást ígér, fejlődést, jólétet és szabadságot viszont nem. Milliók tapasztalják saját bőrükön – mindenekelőtt a megszállt területeken –, hogy mit hoz számukra az orosz világ (russzkij mir), illetve milyen a helyzet Romániában, Magyarországon, Szlovákiában és főleg Lengyelországban, ahová milliók menekültek el a „testvéri felszabadítás” elől. Ennyire „csábító” az orosz modell.
Hozzászólások