Oroszország lejtőn

Egyre komolyabb veszteségek érik az Ukrajnát megszálló orosz hadsereget, olyannyira, hogy ez már a moszkvai háborús héják körében is kicsapta a biztosítékot, akik puhának és inkompetensnek nevezik saját katonai vezetésüket.

Puhának aligha lehetne nevezni őket, tekintettel az ukrajnai civil lakosság ellen elkövetett háborús bűnökre, inkompetensnek viszont annál inkább. A lassan egy éve elindított agresszió óriási, korszakos bukássá válik, Oroszország egyetlen hadi célját sem érte el, az egyre látványosabb kudarcok száma viszont növekszik. Putyin alaposan elszámította magát, a súlyos stratégiai hibák kijavítására viszont semmilyen konkrét alternatívát sem képes kidolgozni.

A Kreml ura öt nagy stratégiai hibát követett el Ukrajna februári lerohanásakor.

Moszkvában alábecsülték Ukrajna ellenálló képességét, főleg annak elszántságát. Putyin elképzelése szerint felszabadítóként fogadják a bevonuló oroszokat, legalábbis Ukrajna orosz nyelvű déli és keleti részein, az ország többi része pedig hamar leteszi a fegyvert, az államhatalom összeomlik, és Moszkva-barát bábkormányt állítanak fel. A villámháború nem jött össze, néhány hetes sétagalopp helyett elhúzódó, egyre véresebb, egyre költségesebb, és mind több áldozatot szedő háborúba keveredett. Alternatívát, amolyan B-tervet nem dolgoztak ki arra az esetre, ha Ukrajna mégis ellenáll – mindent egy lapra tettek.

Miközben Ukrajnát alábecsülte, Putyin jelentősen felülbecsülte saját képességeit. Arra számított, hogy korszerűsített, jól felfegyverzett, szakképzett katonákkal és tisztekkel rendelkező, ütőképes modern hadsereggel indul Ukrajna lerohanására. Beosztottjai ugyanis ezt jelentették, a valóság azonban teljesen más. A korrupció döbbenetes méreteket ölt, a nagyméretű korszerűsítések csak papíron léteznek, az évek során arra szánt milliárdok pedig magánzsebekbe vándoroltak – fegyverek, muníció, élelmiszer mellett például másfél millió katonai egyenruha is csak papíron létezett! A súlyos melléfogás azonban nem csak az egykor tekintélyes orosz hadseregre, hanem a titkosszolgálatra ugyanúgy vonatkozik. Putyin meg volt győződve (vagy legalábbis azt jelentették neki), hogy a KGB-utódszervezet keze messzire nyúl Ukrajnában, Moszkva beépített ügynökei minden fontos intézményben ott vannak, s belülről bomlasztják Ukrajnát. E téren is totális a bukás, 2014 után Kijev – főleg Porosenko elnök – lecsapolta a mocsarat, kigyomlálta Moszkva ügynökeit.

Harmadjára Európa orosz energiától való függősét becsülte felül, arra számítva, hogy emiatt a nyugatiak nem fordulnak Oroszország ellen, sőt, az energia-fegyverrel az USA ellen fordítja Nyugat-Európát. Ezen számítása sem jött be, immár nem úszta meg néhány ejnye-bejnyével és látszat szankcióval, mint 2008-ban és 2014-ben, a Grúzia és az Ukrajna elleni első agressziónál. A Nyugat zárta sorait az USA mögött, s kemény gazdasági szankciókat vezetett be, melyek rövid távon kevésbé, hosszú távon viszont drámaian visszavetik Oroszországot. Az orosz energiától való leválás például hosszú távúnak ígérkezik, s jelentős érvágás Moszkva számára, a tudományos-technológiai karanténról nem is beszélve. „Bónuszként” közelebb húzza a NATO-t Oroszország határaihoz, a korábban csökönyösen semleges Svédország és Finnország annak karjaiba való taszítása révén!

Putyin az USA-t illetően is alaposan melléfogott. Nem számított arra, hogy a szenilisnek tekintett Biden elnök alatt a társadalmilag erősen megosztott USA összeszedi magát, és komoly gazdasági, katonai és hírszerzési segítséget nyújt Ukrajnának. Amely döntőnek bizonyult, a defenzív amerikai fegyverek, katonai stratégiák és a friss titkosszolgálati információk révén Ukrajna jelentős csapásokat mér a megszálló oroszokra. A „modern” orosz haditechnika látványosan lemarad még a 20-25 évvel ezelőtt kifejlesztett, s csak korlátolt számba Ukrajnának adott nyugati – vagy török – fegyverekhez képest is! A nyilvánvaló technikai lemaradás legalább részleges kiküszöbölésére a nagy Oroszország iráni és észak-koreai fegyvervásárlásra kényszerült, holott a fegyverexport volt a nyersanyag után Oroszország második legjelentősebb bevételi forrása. Ki fog ezek után orosz fegyvereket vásárolni, azok látványos leszereplése után?

Kína semmilyen hadi vagy gazdasági segítséget sem nyújt Oroszországnak, s ez talán Putyin legfájdalmasabb stratégiai melléfogása. Putyin már több mint egy évtizede potenciális szövetségesnek tekinti az USA-val szembenálló bármely országot, komoly diplomáciai erőfeszítéseket tett ezen országok maga mellé állítására. E téren teljes a kudarc, India, a muszlim világ és mindenekelőtt Kína meglehetősen ellenszenves az USA iránt, de nem állnak Oroszország mellé. Ahogy annak idején a világ proletárjai nem egyesültek a szovjet elvtársak körül, a világ Nyugat-ellenségei sem egyesülnek Moszkva körül. Inkább kivárnak saját érdekeik mentén. Sőt, ragadozóként kihasználják a sebzett medve gyengeségét, jelentős, mondhatni megalázó engedményekre kényszerítve. Mivel az orosz energia egyre inkább kiszorul az európai piacokról (onnan származott bevételének jó háromnegyede), India és főleg Kína kihasználja a lehetőséget, szigorú feltételeket szab a kiszolgáltatott oroszoknak, csak 20-30%-os diszkontáron hajlandók vásárolni. Ezzel ráadásul Kína egyértelműen jelezte, hogy számára Oroszország nem egyenlő partner, hanem engedelmes, alárendelt vazallus, amely zokszó nélkül teljesíti a Kínából kiszabott feltételeket.

Putyin nagyon elszámította magát. Tavaly Oroszországot még Kínával nagyjából egyenlő hatalomnak tekintették, hadseregét pedig a világ második legerősebb hadseregének. Ukrajna elleni agressziójával Putyin lejáratta Oroszország presztízsét, hadserege leszerepelt, politikailag és gazdaságilag kiszolgáltatott helyzetbe manőverezte magát. A kerek nagyvilág láthatja, hogy a cár meztelen, s néhány jól célzott bunkósbot-ütéssel ki lehet verni az orosz medve fogait. Elképesztő háborús mérleg, korszakos bukás!