Pályázatok

Több mint 10 millió euró vissza nem térítendő összeget nyert el EU-s alapokból Gyergyóremete az utóbbi 4 évben, amivel a kb. 6000 lakosú székelyföldi község az uniós alapok lehívásának bajnoka.

A székely község élt a lehetőséggel és uniós pénzekből korszerűsíti a víz- és csatornahálózatot, utakat, óvodát, iskolát vagy kultúrotthont. Minden lehetséges célterületet megpályáztak: nincs olyan típusú EU-s finanszírozási lehetőség, amit Gyergyóremete ki ne használt volna.

Míg a Hargita megyei község futószalagon készíti az EU-s pályázatokat, addig más községek, sőt városok esetében az uniós pénzalapok lehívása akadozik. Vannak olyan önkormányzatok, mint például a Hunyad megyei Brád városa, melyek egyetlen pályázatot sem készítettek. Holott fejlesztésre nagy szükség lenne, hiszen a móc városka lakói évek óta dideregnek telente. EU-s pályázatok készítése helyett a PSD-s polgármester éhségsztrájkolt tavaly ősszel, politikai üldözés hangoztatásával próbálva leplezni saját inkompetenciáját.

A két példa sokat mond: míg egyesek feltűrik ingujjukat, és munkához látnak, mások nem. Előbbiek esetében nyilván a siker sem marad el, utóbbiak viszont mindig mást – leggyakrabban persze a kormányt – okolnak kudarcukért. Mert a sült galambhoz hasonlóan, az EU-s pénzek se repülnek be csak úgy maguktól az önkormányzatok költségvetésébe, bonyolult pályázatokkal kell elnyerni őket.

A lakosság felháborítóan alacsonynak tartja Románia EU-s pénzalapjainak lehívási rátáját. Júniusban változtathat rajta, a legtöbb uniós alap ugyanis a helyi hatóságoknak (önkormányzatoknak és megyéknek) szól. A lakosságtól függ, hogy valós javulásban lesz-e része, vagy maradnak a panaszok. Mert az önkormányzatok teljesítménye a lakosság szemléletétől is függ. Ott, ahol a települések apraja-nagyja, fiatalok és idősek szorgosan dolgoztak, mint tették a székelyek néhány évvel ezelőtt az árvízkárok eltakarításánál, az önkormányzatok vezetőitől is hasonlót várnak el. Ellenben ott, ahol árvízkor jó erőben lévő férfiak ölbe tett kézzel a kocsmából kritizálják a hatóságokat, mert ugyebár „nem tesznek semmit”, s mindig mástól várják a megoldást, a helyi vezetők megválasztásánál aligha a teljesítmény a fő tényező.