Pandémiás évek

Két évvel megjelenése után a koronavírus tovább gyötri Európát. A járvány két évvel ezelőtt, 2020 februárjában bukkant fel Európában, s alaposan felbolygatta mindnyájunk életét. Mindent felülírt, drasztikusan megváltoztatta Európa arculatát és prioritásait, szinte minden téren. Két év alatt közel 140 millió ember fertőződött meg a vén kontinensen és 1,64 millióan közülük életüket vesztették.

Holott drasztikus óvintézkedéseket már korán bevezettek: 2020 márciusában Európa majdnem minden országa karanténba vonult, bezárták az iskolákat, távoktatásra kényszerítve több millió diákot és pedagógust. Hasonlóképpen a kulturális és sportélet is jóformán leállt, a színházakat, múzeumokat, kulturális rendezvényeket, fesztiválokat bezárták, illetve elhalasztották. A gazdaság a második világháború óta nem látott válságba sodródott, egyes ágazatok (idegenforgalom, vendéglátóipar, légitársaságok) a csőd szélére kerültek.

Tavaly a járvány tovább tombolt, sőt, mondhatni, sebességbe kapcsolt: kétszer gyorsabban terjedt, és kétszer több áldozatott szedett, mint az előző évben. Holott 2020 végére több vakcinát is kifejlesztettek, s 2021-ben be is indult az oltáskampány Európa-szerte. Eleinte az egészségügyi dolgozókat, majd az idősebb korosztályt oltották be, amikor az oltóanyagok beszerzése még akadozott, április–május óta viszont bárki beolthatta magát, sőt, szabadon választhatott többféle oltóanyag közül. Az oltáskampány azonban országtól függően igen eltérő ütemben haladt, míg a legtöbb nyugat-európai országban a lakosság több mint háromnegyede beoltotta magát, a balkáni és a volt szovjet országokban az arány annak legfeljebb fele.

Tavaly a vírus mutánsai jelentkeztek, előbb a negyedik hullámot okozó delta, majd a jelenlegi, ötödik hullámot okozó omikron. Utóbbi sokkal fertőzőbb, mint a korábbi mutánsok, de úgy néz ki, hogy kevésbé agresszív. A napi fertőzések száma szinte minden európai országban csúcsokat döntött az ötödik hullámban, az áldozatok száma viszont kisebb, mint a korábbi hullámoknál.

Jóllehet idővel enyhítettek a szigorításokon, a kultúra, a sport és a közélet is újjáéledt, s a gazdaság is kezdett kilábalni a válságból, a lakosság türelme elfogyott. A különféle korlátozások elleni utcai tiltakozások mindennapossá váltak, az erőszakos összecsapások is gyakoriak, főleg Nyugaton. Lassan két év pandémia után a lakosság egyszerűen belefáradt a járványba, egyre többen szeretnének visszatérni az azelőtti megszokott életükhöz, egyre kevesebben ijednek meg a fertőzöttek és a halálos áldozatok folyamatosan emelkedő számától, egyre kevesebben fogadják el a korlátozásokat, még az oltásigazolványt sem. A hatalmi intézkedések kakofóniája aligha segít, országról országra változnak az óvintézkedések, melyek gyakran ellentmondásosak, nemcsak országok között, hanem országokon belül is, az előző időszakokhoz képest. Manapság például számos ország a korlátozások teljes felszámolását helyezi kilátásba a közeljövőben, holott a napi fertőzések száma nagyságrendekkel nagyobb, mint például tavaly ilyenkor. Egyre többen vélik úgy, hogy két év után Európa kezdi elérni a nyájimmunitást, amikor a vírus már nem jelent különösebb veszélyt a lakosságra.

Modern tudomány ide vagy oda, oltáskampány, zöldigazolvány, arcmaszk és minden egyéb korszerű intézkedés ellenére a koronavírus-járvány ugyanúgy zeng le, mint a középkori járványok.