Párbeszéd

Megszavazta a parlament az előzőhöz hasonlóan PDL-s, RMDSZ-es és UNPR-s anyagból szabott új kormányt. Ismerve a politikai erőviszonyokat ez várható volt. 

Meglepő azonban a gyökeresen eltérő hozzáállás: míg a PDL összes miniszterét lecserélte, az RMDSZ és az UNPR egyet sem. Lehet, jobb mérlegelés lett volna szükséges, hiszen csapnivaló miniszterek mellett, voltak olyanok is, akik jól teljesítettek – például Boagiu a szállítási tárca élén.

Ennél is meglepőbb a kormány és az ellenzék közötti civilizált párbeszéd, az utóbbi évek fanatikus szembenállása után. Amikor a hatalom és az ellenzék egymással párhuzamos világokban éltek: előbbi számára minden, amit a kormányt tett jó volt, utóbbi számára viszont katasztrofális, s a minősítések zsigerből, a tények alaposabb elemzése nélkül születtek. Amikor a kormány kerülte a parlamenti vitát, s felelősségvállalással vitte át törvényeit, az ellenzék pedig mindent megtorpedózott, csak azért mert a hatalomtól jött.

Az Ungureanu-kormány ezen a téren is különleges körülmények között lett elfogadva. Az USL bojkottálta ugyan a szavazást, Ponta viszont nem támadta csak úgy, zsigerből az új kabinetet. Diplomatikus hangot ütött meg az ellenzék távolmaradását motiváló beszédében. Támogatást ajánlott az ellenzék által szükségesnek tartott tizenöt konkrét lépés valamelyikének az új kormány általi felvállalásakor. Megfontolt, konkrét, építő-jellegű javaslatok. E hozzáállás akár kiindulópontja is lehet a hatalom és az ellenzék közötti párbeszédnek, amennyiben ezt mindkét fél komolyan gondolja.