Polgárháborús hangulat az USA-ban

Valósággal sokkolta a világot az amerikai parlament múlt heti ostroma. Amerikai bányászjárás, banánköztársaság, támadás a demokrácia ellen, és ezekhez hasonló megállapítások születtek az események kapcsán.

Lángokba borult az USA. Most csak jelképesen, tavaly, a hónapokig tomboló rasszista hisztik idején viszont ténylegesen is. A társadalmi polarizáció két ellentétes táborra osztotta a világ legnagyobb hatalmát. A két csoport között jóformán nincs is párbeszéd, mindkettő meg van győződve saját igazságáról, és nem hajlandó tudomást venni a másikról, de még az intézményekkel és jogszabályokkal sem nagyon törődnek. Egyre inkább önbíráskodáshoz folyamodnak.

A realitást teljesen másképp értelmezik. A balliberálisok szerint az USA az üldözés, rendszeres rasszizmus, igazságtalanság és kirekesztés országa, melyet egy elnyomó kisebbség – fehérek, főleg fehér férfiak – ural a többiek kárára, s melynek történelmi hősei gazemberek egytől egyig, vagyis amolyan földi pokol. Emiatt az utcákra vonulók házakat és rendőrőrsöket gyújtottak fel, üzleteket raboltak ki, fosztogattak, lövöldöztek, gyilkoltak önfeledten, s tették mindezt a fősodrású sajtó és a politika demokrata és „haladó” részének helyeslése – legjobb esetben hallgatása – mellett. Ezen tábor meggyőződése, hogy cselekedeteik jogosak, hiszen tűrhetetlen igazságtalanságok ellen – mindenekelőtt az úgynevezett „fehér kiváltságok” ellen – lépnek fel. Számukra Donald Trump leköszönő elnök a patás ördög, a fehérek privilégiumára alapuló elnyomó rendszer megtestesítője, ami aligha meglepő, tekintettel az ellene folytatott állandó balliberális médialincselésre. A liberális elit – beleértve Hollywoodot – Trump-ellenes gyűlöletcunámija nyilván feltüzelte a társadalom egy részét.

A jobboldali szemlélet szerint viszont az USA nagyszerű ország, a minden lehetőségek országa, amely büszke lehet hagyományaira és nemzeti hőseire. Akinél betelt a pohár azzal, hogy az USA-t felépítő európai, fehér keresztény eredetűeket rasszista szörnyetegeknek állítják be, akik minden rosszért felelősek, miközben minden faji vagy szexuális kisebbséget előretolnak, egyéni érdemtől függetlenül. Ők a nagyszerű országukat védenék meg a másik tábor rombolásától, a politikai korrektség kényszerzubbonyától, s sokan közülük meg vannak győződve, hogy Trump választási csalás áldozata. A Biden melletti nagy mennyiségű levélszavazat gyanús számukra, noha Trump és csapata semmilyen konkrét bizonyítékot sem tudott felmutatni az állítólagos csalásra. Akárcsak a másik tábornál, itt sem a valóság és a puszta tények számítanak, a meggyőződés itt is erősebb a realitásnál. Két külön buborékban élnek, az intézményekbe vetett bizalmuk aggasztóan erodálódik. A balliberálisok szerint a rendőrség a rasszista elnyomó rendszert szolgálja, nem a népet, a jobboldaliak szerint viszont a sajtó és a politikai intézmények fordultak a nép ellen. Emiatt mindkét tábor szerint a lázadás és az önbíráskodás jogos, az egyre inkább ellenségnek tekintett másik félben úgysem lehet megbízni.

Ekkora ellentét és társadalmi polarizáció bő másfél évszázada, lényegében az 1961–65-ös polgárháború ideje óta nem volt az USA-ban. Ami az egyik tábornak jó, az a megtestesült gonosz a másiknak, és fordítva. Az egyik fél győzelme tragédia a másik oldal számára. Ilyen körülmények között nem lesz könnyű feladata Joe Biden elnöknek, a társadalmi megosztottság áthidalása nemcsak óriási kihívást jelent, hanem elnökségének távolról legégetőbb prioritását is.