Polka

Valaha, amikor még csak hajnalodott a kommunista világ, s ötágú csillaga még nem hunyt ki, volt a Kossuth Rádiónak egy akkor népszerű műsora: rövidítve Polkának hirdette magát, ami nem az ismert táncot jelentette, hanem politikai kabarét.

Amolyan szelepe volt ez a korabeli rendszernek, amely azt a látszatot is kelthette olykor a hiszékenyeknek, hogy nem szűnt meg a szólásszabadság.

A  háttérből pártállamilag kontrolált és irányított, (félrevezetően) szabad szájúként tündöklő politikai kabarék a Kádár-rendszerben is virágoztak, nem úgy, mint Romániában, ahol még gulyáskommunizmus sem lehetett, a kemény diktatúrának még szelepekre sem volt szüksége. Miközben Kádáron a páholyban lehetett kuncogni, Ceauşescun csak négyszemközt elhangzott viccek által.

E rövid bevezető csupán azt a célt szolgálja, hogy képszerűbben érzékeltethessem: a jelenlegi román állami és politikai élet egyre jobban hasonlít a kabaréra, amelynek jelenetein olykor nevetünk ugyan, pedig sírnunk kellene.

Az elmúlt napok eseményei az abszurditásig feszítették e polkát, amelynek epizódjain már nemcsak mi nevetünk vagy sírunk, hanem a nagyvilág is, hiszen a világsajtót sem kerülték el e fejlemények.

Amely, olykor, persze maga is tévedhet, s itt nem arra gondolok, hogy a Nature című brit tudományos lapnak vagy a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak nincs százszázalékos igaza miniszterelnökünk doktori disszertációjának plágiumügyében, hanem arra, hogy egy spanyol lap a botrány kapcsán Ponta urat nem miniszterelnökként, hanem államfőként említi, miközben azt állítja, hogy ő Európa harmadik plagizáló testőre a volt német hadügyminiszter és a korábbi magyar államelnök után.

Kész kabaré Băsescu és Ponta macska-egér játéka is.

Hisz hol látott még valaki olyan országot, amelyben az államfő nem engedi elutazni saját miniszterelnökét egy olyan nemzetközi tanácskozásra, amelynek résztvevői több mint 90 százalékban miniszterelnökök, s amelyben a miniszterelnök azt mondja az ország főnökének: Maga sem mehet oda, nem írom alá az erre szóló felhatalmazást, nem adok engedélyt a repülőgép felszállásához, de még ahhoz sem, hogy azt benzinnel töltsék fel.

Utószóként: az említett főfőméltóságok észjárásából még annyira sem telik, hogy felfogják: ezt az ingyencirkuszt kenyér helyett szolgáltatják a népnek.