Quo vadis európai jobboldal?

Elege lett a Fidesznek az elvileg jobboldali pártokat tömörítő Európai Néppártból (EPP), utóbbinak pedig ugyanúgy elege lett a Fideszből. Szerdán, a néppárt belső szabálymódosítása nyomán a Fidesz kilépett az EP-ből, pontot tévé két év huzavonára.

A régóta várható szakítást ideológiai és személyi okokra lehet visszavezetni. Nyugaton a hagyományos jobboldal, immár évek óta, lépésről lépésre adta fel értékeit – hagyományos család, nemzet, hazafiság, keresztény örökség, történelmi-kulturális szellemiség stb. – s egyre inkább átvette a kulturmarxizmus balliberális dogmáit (azonos neműek házassága, multikulturalizmus, bevándorlás, szekularizáció stb.). Az EU nagy alapítói – Konrad Adenauer, Robert Schumann, Alcide de Gasperi – még gyakorló keresztények voltak, akik templomba mentek imádkozni fontos tárgyalások előtt, hogy a Mindenható adjon nekik kellő bölcsességet a jó döntések meghozatalához. Évtizedekkel később, Helmut Kohl irányítása alatt a német keresztény-demokraták (CDU) továbbra is nemzetileg elkötelezett, kommunista-ellenes, keresztény jobboldali alakulat maradt. Olyannyira, hogy a kilencvenes években diszkréten jelezték a feltörekvő Angela Merkelnek, hogy jó lenne törvényesíteni élettársi kapcsolatát, ha már a keresztény-demokraták soraiban szándékszik politizálni – a későbbi kancellár asszony azért ment feleségül jelenlegi, második férjéhez. Néhány évvel ezelőtt azonban nem a balliberális alakulatok, hanem éppen a Merkel irányítása alatt álló CDU kezdeményezésére fogadta el a német parlament az azonos neműek „házasságát”. Az sem zavarta a mai nyugati jobboldaliakat – elvileg a kommunista-elleneség egykori hajthatatlan élharcosait – hogy 2018-ban a hozzájuk tartozó Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnökeként megkoszorúzta Marx emlékművét!

Orbánék viszont markánsan jobboldal beállítottságúak, akik bátran vállalják fel a Churchill, de Gaulle és Adenauer által büszkén képviselt hagyományos jobboldali értékeket, miközben Nyugaton a hagyományos jobboldali értékeket felvállaló alakulatokat rendszeresen szélsőjobbosnak bélyegzik. A Fidesznek elege lett abból, hogy az EPP feladta saját keresztény-demokrata értékeit és a balliberálisok zenéjére táncol, Lenint idézve, aki már száz évvel ezelőtt hasznos idiótáknak nevezte azokat, akik önszántukból segítik ellenfeleiket, tudtukon kívül is. Vagy, ahogy Orbán Viktor fogalmazott az EPP-ről: „Azt hiszik, hogy szellemi harcot vívnak, valójában mások, sőt az ellenfeleink hatalmi érdekeit szolgálják”.

A két irányzat közötti ideológiai szakadék áthidalása immár lehetetlen, a kultúrmarxizmus bűvöletébe került nyugati pártok rendszeresen követelik a Fidesz kizárását, Orbánéknál pedig a nyugatiak ideológiai önfeladása a vörös posztó!

Az ideológiai szempontokon kívül a személyi ellentétek is hozzájárultak a szakításhoz. 2019-ben az EPP akkori elnöke (mostani EP-frakcióvezetője), Manfred Weber többek között azért nem került az Európai Bizottság élére, mert Orbán Viktor nem állt ki mellette, sőt, inkább fő ellenfelét, Macron francia elnököt támogatta. A személyes kudarcot megemészteni képtelen Weber azóta is pikkel Macronra és Orbánra. Talán ennél is fontosabb a lengyel „testvérpárttal” való ellentét, főleg, miután utóbbi vezetője, Donald Tusk az EPP élére került. Orbán Viktor ugyanis nyíltan Tusk Polgári Platformjának (PO) riválisát, a Jog és Igazságosság (PiS) támogatta az utóbbi években a kőkemény lengyelországi belpolitikai csatározásokkor, beleértve a 2019-es választásokat is. Holott a PiS nem is tagja az EPP-nek, hanem egy másik, még markánsabban jobboldali pártcsalád tagja. Ezért sokan Tuskék környezetéből övön aluli ütésnek tekintették Orbánék helyezkedését: ha már nem támogatják néppárti szövetségesüket, akkor legalább maradjanak csendben, de ne álljanak nyíltan az ellenfél mellé. Tusk nem felejtette el ezt, aligha meglepő hát, hogy EPP-elnökként keményvonalas álláspontra helyezkedett a Fidesszel szemben.

Ekkora ideológiai ellentét és személyi feszültségek mellett aligha képzelhető el további együttműködés, a szakítás jóformán elkerülhetetlenné vált. Az EPP-ből való kilépésükkel Orbánék jóformán csak törvényesítették a már jó ideje fennálló helyzetet.