Remény

Pénteken véget ért az Európai Unió brüsszeli csúcstalálkozója, tegnap, július elsején pedig a nem egészen egymillió lakosú Ciprus átvette az EU soros elnökségét. A két esemény között csak időrendi az összefüggés, egyesekben legfeljebb felmerül a kétely: képes lesz-e a kicsiny, segélyigényét éppen most bejelentett ország diplomáciája összehangolni azokat az erőfeszítéseket, amelyekre az elkövetkező időszakban szükség lesz.

Az EU-csúcsot részben nagy remények és várakozások, részben nagy kételyek előzték meg. Volt, aki a hosszasan húzódó válság miatt úgy gondolta: mostmár igazán ideje van a látványos áttörésnek, egy igazi Egyesült Európa létrehozásának, mert ennek híján a katasztrófa felé sodródhat az eurózóna és az unió, de olyan is akadt, aki – az előző fejlemények ismeretében – már igazán lényeges döntést nem is várt.

Nos, egyik félnek sem lett igaza, illetve csak részben.

Látványos áttörés nem történt, rövid távon ilyesmi nem is várható, ugyanakkor olyan fejlemények vannak, amelyek bizakodásra adnak okot. Az elkövetkező fél, egy vagy két évben minden esetre lényeges változások következhetnek be azok után, hogy az Unió eddig nemigen tudta megfelelően kezelni a válságot.

Hosszú távra a csúcson részt vevő tagállamok, nem vita nélkül, olyan fő irányvonalakban értettek egyet, amelynek lényeges részei az egységes pénzügyi és költségvetési rendszer, az összehangolt gazdaságpolitika. Ám egyik cselekvési vonalat sem könnyű véghezvinni, például a közös bankrendszerhez is nagyon sok problémát kellene megoldani, pillanatnyilag senki sem tudja, például, miképpen lenne megvalósítható a bankfelügyelet. És ez csak egy kérdés a sok közül. Az minden esetre világos, hogy a tagországoknak nemzeti szuverenitásukból kellene feladni az összehangolt és mindenki számára kötelező pénzügyi és gazdaságpolitika megvalósításához, s az út végén, valamikor, az igazi Egyesült Európa képe is kirajzolódhat.

A csúcs hatására a német parlament felsőháza fontos döntéseket hozott, a tőzsdék megélénkültek, Olaszország és Spanyolország csőddel fenyegetett bankjai lélegzethez jutottak – de az sem kétséges, hogy az igazi munka most kezdődik. És remélhetőleg nem feneklik meg a várakozások szintjén.