Sokkterápia?

Szerdán a kormány véglegesítette drasztikus megszorító intézkedéseit. Ami akár sokkterápiának is tűnhet. Vagy mégsem?A közkiadások csökkentésének szükségessége nyilvánvaló, Románia gazdasága képtelen fenntartani a jelenlegi szintet. A kormány fűnyíró politikájának igazságossága és célszerűsége azonban fölöttébb kérdéses. Összességében véve a kiadáscsökkentés talán nem is elég, lehet, hogy később újabb megszorítások következnek, társadalmi elosztása viszont csapnivaló. Finomhangolással bizonyára többre mentek volna.A kisnyugdíjak 15%-os csökkentése erkölcsileg tarthatatlan, ezeket egyáltalán nem kellett volna csökkenteni. A szekusok, pártaktivisták, milicisták stb. egekig érő nyugdíjai esetén viszont még a 90%-os lefaragás is indokolatlanul alacsony lenne. Hasonlóképpen a tanügyi és egészségügyi bérek 25%-os megnyirbálása aligha jogos, miközben a túlméretezett, siralmas hatékonyságú állami bürokrácia amúgy is magas bérszintje esetén a 25% megmagyarázhatatlan nagylelkűség.A fűnyírás okozta sok kisjövedelem a fogyasztás visszaesését vonja maga után. Ellenben csak a magas jövedelmek csökkentésével a fogyasztás kisebb mértékben sérült volna. Csakhogy differenciált megszorításokhoz szakértelemre, megfontoltságra lett volna szükség, a jelenlegi kormány viszont az előző kormányok béremelő politikájához hasonlóan nem tett különbségeket kategóriákon belül.Sokknak tehát kétségtelenül sokk. A terápiarész viszont korántsem világos. Főleg, hogy az exportnövelés klasszikus gazdaságserkentő intézkedése nemigen alkalmazható a külföldi piacok visszaszorulása miatt. A belső fogyasztás fokozása sem igazán megoldás, mivel az még a jó időkben is mesterségesen felfújt volt, hiteleken és külföldi hazautalásokon alapult. Közben a beáramló külföldi tőke negyedére csökkent 2008-hoz képest, s a nyugati recesszió miatt a tendencia aligha változik lényegesen. Románia pedig tőkeimportőr és munkaerő-exportőr ország, éppen fordítva, mint a nyugatiak.A legkézenfekvőbb megoldás az EU-s pénzekre alapuló infrastruktúra-fejlesztés, ami a foglalkoztatottságot, a magánszférát, a fogyasztást és az ország versenyképességét is serkentené. Csakhogy Románia e téren soha- sem remekelt.