Sopron

Szerettem volna személyesen is jelen lenni a mai soproni ünnepségen, sajnos ez nem sikerült, de talán jobb is így, az én koromban kényelmesebb a képernyőn kísérni az ilyen izgalmas eseményeket.

Eltekintve egy  ökumenikus istentisztelet igazán felemelő hangulatától, hiszen ilyenkor érzi az ember, hogy katolikus, protestáns elsősorban és végeredményben keresztény, és ez a lényeg, a Páneurópai Piknik harmincadik évfordulójára rendezett soproni ünnepség számomra  legmaradandóbb élménye a két államvezető beszéde volt.

Magyarnak éreztem mindig magam, de nem tagadhatom le, hogy valami közöm van a németekhez is, a két nép kapcsolata számomra így mindig fontos.

Közös történelmi múltunk már nagyon régi, hiszen most ünnepeljük a keresztény magyar államalapítás, a magyar állam fennállásának – ha csak 1083-tól számoljuk – 936. évfordulóját, de a kapcsolat már Gizella bajor hercegnő és (Vajk) István 996-ban megtartott esküvőjével kezdődött.

Egy nagyon nehéz, küzdelmes és többször háborús, mint békés közös múlt, de nem lehet letagadni, és sok mindenre kötelezi mindkét népet.

Lehet, hogy az evangélikus templom magasztos hangulata, lehet, hogy az Európára nehezedő, a jövőben még növekvő nehézségek felismerése, de úgy éreztem, hogy a két ország vezetői őszintén beszéltek, mellőzve a diplomáciai és politikai spekulációk hangnemét.

Orbán Viktor dicsérő szavai meggyőzően hangzottak, hiszem, hogy a véleménykülönbségek ellenére tiszteli a németek kancellárját. Gondolatai mögül kicsengett az igazság, hogy a történelem erősen összekötött bennünket, és ez a tény kölcsönös tiszteletet és megbecsülést előlegez.

Merkel kancellár asszony egy nagyon okos politikus, aki tudja, hogy az Unió történetében a közép-európai nemzetek, éppen nehéz történelmi múltjuk és a mai migrációs válságban vállalt szerepük miatt, felértékelődtek. Ehhez járul az a tény, hogy ma Magyarország sok ezer német vállalatnak ad működési lehetőséget, ugyanakkor kb. 300 ezer magyar embernek biztosít kenyeret. Ezeknek a tényeknek a felismerésében logikus, hogy két intelligens államfő nem az ellentétek kiélezésére, hanem kompromisszumos megoldásokra törekszik.

A felismerés, hogy Afrika népeit sürgősen és nagyon hatékonyan meg kell segíteni, mindkét oldalon jelen van. Ha ezt a felismerést közös akciók, és az Unió többi államának a közreműködése is követi, akkor – Ursula von der Leyen szavait használva – megkezdődhet a munka egy erős és egységes Európia Unióért.

Nekünk nem marad más hátra, mint hogy reménykedjünk.

Hollai Hehs Ottó, Németország