Spanyol és szlovén szakaszgyőzelem

Spanyolországban és Szlovéniában is sikert értek el a székelyek! Vasárnap ugyanis mindkét országban összegyűlt a szükséges aláírás (Spanyolországban 40 500, Szlovéniában 6000) a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által indított petícióhoz. Az aláírásgyűjtést 2019 májusában indították el „A kohéziós politika a régiók egyenlőségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért” című polgári kezdeményezést azzal a céllal, hogy a nemzeti, vallási vagy nyelvi kisebbségek lakta térségek közvetlenül Brüsszelhez fordulhassanak EU-s pénzalapokért.

Ehhez legalább egymillió aláírást kell begyűjteni legalább 7 EU-s tagállamból, lakosságarányos kvóta szerint. Magyarországon, Romániában, Szlovákiában és Horvátországban már tavaly a szükségesnél lényegesen több aláírást gyűjtöttek be, s nemrég Svédországban és Litvániában is túllépték a szükséges küszöböt.

Az aláírásgyűjtés azonban folytatódik Spanyolországban és Szlovéniában is, sőt a szervezők reménye szerint a február 7-i határidőig Lettországban is összegyűjtik a szükséges mennyiséget. Azért igyekeznek minél több aláírást gyűjteni, mert azokban az országokban, ahol éppen csak átlépték a küszöböt, az aláírások egy részét érvényteleníthetik. Minél több országban írják alá a székely petíciót, annál nagyobb lesz a nyomás az Európai Bizottságon, hogy jogszabályt dolgozzon ki, mely révén a tagállamok őshonos nemzeti kisebbségei alanyi jogon pályázhatnak európai uniós támogatásokra.

A vasárnapi kettős szakaszgyőzelem ellenére az SZNT kezdeményezését korántsem biztos, hogy felkarolják Brüsszelben. Pontosabban az az Európai Bizottság, amely nemrég hagyta figyelmen kívül a Minority SafePack-et. Amelyhez szintén egymilliónál több aláírást gyűjtöttek össze legalább 7 uniós tagállamból. Az Európai Bizottság mégis úgy döntött, hogy nem indít jogalkotást a nemzeti kisebbségek védelmében, nem dolgoz ki EU-s szintű kisebbségvédelmi szabályrendszert, amolyan uniós kisebbség-minimumot, melyet minden egyes tagországnak be kellett volna tartani.

A székely petíció könnyen hasonló sorsa juthat, noha kilátásai valamivel jobbak. Válságos időkben Brüsszelnek kisebb baja is nagyobb, mint a nemzeti kisebbségek ügye. A prioritások az EU-n belüli gazdasági és politikai széthúzások áthidalása, az USA-hoz és Oroszországhoz fűződő viszonyok átértelmezése, a migráció kérdése, a gazdasági krízis és mindenekelőtt a koronavírus- járvány kezelése. Utóbbi a legégetőbb probléma, a von der Leyen asszony vezette bizottság kezeli a koronavírus elleni oltások beszerzését és országok közötti szétosztását – nem túl sikeresen. Január végéig csupán az EU lakosságának 2%-t sikerült beoltani, miközben az USA-ban az arány meghaladja a 7%-t, az unióból nemrég kilépett Nagy-Britanniában pedig a 11%-t, az e téren világelső Izraelben pedig a 30%-t is. Az vakcinaszállítások késnek, morognak is rendesen Európa szerte emiatt, tagországok kormányai és a sajtó is neheztel emiatt az EB-re.

A székely kezdeményezés kilátásai azonban jobbak a Minority SafePackénél, mivel nem közvetlenül magát a nemzetiségi kérdés roppant kényes ügyét célozza, hanem csupán annak egyik területét, az uniós források kezelését. Amit elvileg a pénzalapok szabályozásának módosításával meg lehetne valósítani. Arról nem is beszélve, hogy az országos fővárosok kikerülésének ötletével már komolyan foglalkoznak Brüsszelben, noha nem úgy, ahogyan azt a székelyek célozzák. A Brüsszelben meghatározó balliberálisok éppen a magyar és a lengyel kormány megbüntetésére találták ki a közvetlen finanszírozás lehetőségét, hogy például Brüsszelből közvetlenül a Karácsony Gergely irányította Budapestnek juttathassák a pénzalapokat az Orbán-kormány kiküszöbölésével. A székely petíció is lényegében hasonlót céloz, hogy az uniós pénzek közvetlenül Brüsszelből a Székelyföldre juthassanak, Bukarest kikerülésével.

Vagyis fölöttébb kérdéses, hogy a tagállamok egyöntetűen elfogadnának egy ilyen mechanizmust, amennyiben az Európai Bizottság rászánná magát, és kidolgozná a szükséges jogszabályokat.