Stratégiaváltás

Stratégiai fordulat következett be az Ukrajna elleni orosz támadásban: kedden az orosz erők nagyméretű offenzívát indítottak Ukrajna keleti és déli részein, melynek célja Donbasz (Donyec-medence) elfoglalása, illetve a Krím-félszigethez vezető szárazföldi összeköttetés biztosítása és kiszélesítése.

Vagyis az orosz medve immár nem az egész Ukrajnát falná fel, csupán annak keleti és délkeleti részeit. Legalábbis kezdetben. A gyökeres fordulat kényszerből született, közel két hónap után az orosz hadsereg komoly kudarcot szenvedett, eredeti terveit nem sikerült elérnie, az ukrán hadsereg meglepően erős és hősies ellenállása az eredeti elképzelések alapos átgondolását eredményezte.

Február 24-én Moszkvában még arra számítottak, hogy napokon belül elfoglalják Ukrajna nagy részét, beleértve Kijevet, semlegesítik az ukrán hadsereget, elűzik vagy elfogják az ukrán vezetőket és oroszbarát bábkormányt állítanak fel. Ebből jóformán semmit sem voltak képesek megvalósítani, Kijevet, Harkivet, Csernihivet nem sikerült elfoglalni (sőt, még körbezárni sem), Odesszát meg sem tudták közelíteni, de még az eleve kiszolgáltatott helyzetű, agyonbombázott Mariupol is tartja magát, az ukrán hadsereg még ott is elképesztően kemény ellenállást tanúsít. Mivel az orosz veszteségek egyre nagyobbak, emberi téren és haditechnika szintjén egyaránt, az egész Ukrajna elleni offenzíva esélytelen, Putyin kivonta csapatait Kijev környékéről, és áthelyezte Donbaszba. Az ukrán főváros felszusszanhat, közvetlen szárazföldi támadás nem veszélyezteti, legalábbis a közeljövőben, sőt, Ukrajna nagy tengeri kikötőjét, Odesszát sem, miután az ukránok elsüllyesztették a múlt héten a Moszkva cirkálót, drasztikusan visszavetve ezáltal az orosz haditengerészet erejét.

Ha már Kijevet, Odesszát és egész Ukrajnát nem, úgyis savanyú a szőlő alapon a Kreml a Donyec-medence elfoglalására fordítja haderejét. Annak kb. 40%-t már 2014 óta helyi szakadárok uralják, most a maradék megszerzése a cél. Putyin szerint az Európa legnagyobb kőszéntartalékával rendelkező medence csak történelmi baleset nyomán került Ukrajnához száz évvel ezelőtt a bolsevik önkény révén. Lenin állítólag azért csatolta Ukrajnához az orosz–ukrán határon lévő, erősen iparosodott vidéket, hogy a nemrég megalakult és még ingatag bolsevik hatalom ne csak a vörös hadseregre és a kommunista politikai rendőrségre (CSEKA, később NKVD, még később KGB) támaszkodjon az amúgy agrár jellegű Ukrajnában, hanem proletár társadalmi bázisa is legyen. Az ukrán–orosz vegyes lakosságú, ámde jóformán egynyelvűen orosz Donbasz tulajdonképpen egy óriási méretű Zsil völgye. Míg a dél-erdélyi bányászvidék lakossága sosem haladta meg a 150 000-t, s csúcsidőszakában maximum 15 bánya üzemelt, addig a hasonló gazdasági-társadalmi adottságú Donbasz lakossága 8 millió volt a szovjet időkben és 325 bánya üzemelt! Arról nem is beszélve, hogy medence lakossága az agymosott kommunista „újember” (homo sovieticus) mintapéldánya volt, amely szinte testületileg sírja vissza a szovjet időket. Vagy legalábbis visszasírta a 2014-es orosz támadás előtt. Azóta viszont sokat változott a helyzet, legalábbis az ukrán kormány uralta részeken: egyre kevésbé sírják vissza a régi Szovjetuniót, viszont egyre inkább utasítják el a mai Oroszországot.